Ezek után én vagyok a rossz és semmi nem jó? Ti odaköltöznétek?

A barátom szülei elköltöznek, van egy másik házuk messze. Ezt ezerszer mondták már, semmi nem lett belőle... Mi beszéltünk az összeköltözésről, megállapodtunk abba a városba ahol én lakom, hogy itt nézünk albérletet, mert nekem szükségem van az orvosaimra, nehéz jó endokrinológust találni, ő innen be tud járni, én találok munkát...

Most elvileg lesz belőle valami hogy elmennek, mi meg lakjunk ott, fenntartjuk a házat, azt csinálunk meg amit akarunk, azt veszünk amit akarunk, de egy kulcsot azért kérnek (papíron az ő nevükön marad a lakás, mert hitel van rajta amúgy is), erre barátom kitalálta, hogy költözzek oda abba a házba és összeköltözés megoldva.

Én pár hónapja keresek állást és kitalálta hogy a szomszéd közértben keresnek pont eladót (az itt is lehetnék, de nem bírom, fizikálisan se felelek meg), milyen jó lenne nekem (12órában, heti 6 nap 60ezer). Őszintén, olyat keresek amit szeretek is és ami kapcsolódik ahhoz amit elég sok pénzért tanultam meg, anyukám mindig azt mondta: ne add lejjebb ha már tanultál, később nehéz onnan felmászni!

Több ok is van amiért nem költöznék oda: onnan még nehezebb munkát találni, bármikor jöhetnek a szülei, kulcsuk van, folyton hideg az a lakás, nem lehet kifűteni, egyedül lennék egész héten éjjel (ő dolgozik éjszaka), félek egyedül házban, ahol már másztak be a hátsó udvarba...

Annyi dolgot kéne helyrehozni (kidőlő fal, rossz bojler, rossz vízelvezetés, ázások, penész stb.) beleölnénk egy csomó pénzt és ismerve a szüleit közlik hogy visszajönnek, eladják... semmit nem látunk belőle. Fiatalon nem vágyok arra hogy a semmibe pénzt öljek.

Valamint az összeköltözésnél mindkét félnek új helyre kell mennie, együtt felépíteni az életüket, nem odacsapódni a másikhoz, sose érezném otthonomnak, csak vendég, nem úgy élnék! Ráadásul 70ezer csak a rezsije a háznak, emellé hideg van télen is. Itt egy lakás 70ért mindennel együtt van, ebben télen a távhő is benne van, folyamatos meleg és nincs kert és kidőlő fal stb.

Ezt elmondtam neki és azt mondta hogy semmi nem jó nekem, nem tud jobbat, minek kell nekem orvoshoz járni, miért nem vállalok el bármit, más is van egyedül éjjel (én pánikbeteg voltam egyedül amikor 3 napot ott voltam sajnos, alig aludtam, féltem, a vérnyomásom az egekben volt, minden hangra felriadtam, a panelban azért csak kevesebb a betörés, neki meg ott van a drága autó a garázsban, épp elég) és hogy akkor nem tud mit csinálni, leszarja...

Ez milyen hozzáállás?

Bocsi, hogy hosszú...