Melyikőnk a hibás? Mit kéne tennem?

Én 25 vagyok, a barátom 33.

Tegnapelőtt reggel játszottuk a magunk szokásos kis marhulós-csiklandozós-verekedéstimitálós játékát, amikoris lefogott, hogy megcsikizhessen. A hasamon feküdtem, mozdulni se tudtam, csak rúgkapáltam, és pont úgy fordított az ágyon, hogy könnyen lerúghattam volna a lámpát az éjjeli szekrényről. Szörnyen csiklandós vagyok és olyankor nem vagyok beszámítható, csapkodok meg rugdalok mindenfelé, ráadásul enyhe klausztrofóbiám van (vagy ha nem is az, de gyűlölöm a szűk helyeket, üvölteni tudnék, ha fizikai korlátja van a mozgásomnak), és még ő is úgy "csiklandoz", hogy jó mélyen az oldalamba fúrja az ujjait, hogy sokszor már inkább fáj, mint csikis. Ki akartam szabadulni minél hamarabb, mert már nagyon nem volt vicces a helyzet, de hiába szóltam neki, nem engedett el, így hason fekve fellöktem a felsőtestem, hogy kiszabaduljon a karom - de lefejeltem a barátomat, elindult az orra vére is egyből.

Ő ezen nagyon megsértődött, mert szerinte direkt volt (egy fájdalmasabb "csiklandozása" után odahúztam egyet a karjára, de persze nem nagyot, közel se akkorát, mint amekkorát ő bökött belém előtte). Órákig kértem tőle a bocsánatot, rám se nézett, este külön aludt a nappaliban (az ő lakása, én voltam nála). Reggel ismét másfél órát puncsoltam neki, de semmi reakció. Később elindultunk, ő az anyjáékhoz, én haza, félútig együtt mentünk. Az elváláskor megálltam, és néztem rá, nem tudtam, adhatok-e neki puszit, vagy nem, gondoltam, majd ő lép valamit, de csak ideböfögött egy mivan-t. Erre csak annyit mondtam neki, hogy "szia!", megfordultam, és elindultam haza. Még utánamordította, hogy "még én vagyok megsértődve?", de nem válaszoltam, nem állok le az utcán ordibálni vele.

Nem vagyok megsértődve, csak nem tudom, mit tehetnék még. Essek térdre? Vagy hetekig könyörögjek megbocsájtásért? Felnőtt embereknél egy nyilvánvalóan félresikerült játék miatt, többszörös bocsánatkérés után normális ennyire haragtartónak lenni?

Ha az, akkor mit tehetnék még?