Hogyan segítsek a mentálisan beteg páromon? Hogyan éljek vele boldogan?

Márciusban lesz 4 éve, hogy megismertem a páromat egy társkereső oldalról. Az első randi után kötődtem hozzá, az az igazi álompasi volt.

Tudtam, hogy elöttem egy 3 éves kapcsolata volt, sőt, menyasszonya volt. Randiztunk, boldogok voltunk együtt. Kíváncsiskodott, hogy ő előtte hany férfival volt dolgom. Faggatózott, hitetlenkedett. Ennek ellenére jól elvoltunk együtt. Nemsokára lett egy motorbalesete. Hála Istennek, megúszta váll és kéztöréssel. Ezalatt az idő alatt megmutattam, hogy számíthat rám. Csak én voltam mellette, vidéki szülei nem is látogatták meg.

Majd pár hónap múlva, amikor azt hittem sínen a közös jövőnk, szakított velem, mert nem tudott bízni bennem, hogy hűséges vagyok hozzá. Pedig, amióta ismerem ő az életem értelme.

7 hónap gyötrelem után, ismét együtt voltunk. Minden este hívott, hogy aludjak nála. Nem a szex miatt, mert nem volt minden este...Közben nyaraltunk együtt, kirándultunk, moziba jártunk együtt.

Majd ismét szakítás és békülés sorozata. Közben Kiderült róla, hogy mentális beteg, skizofrén, már évek óta gyógyszert szed.

Közben én a fővárosból vidékre hazaköltöztem, mivel fősuli után nem volt munkám. Majd itthonról jártam a páromhoz. Napokig, hetekig nála voltam. Két éve, karácsony előtt, a féltékenység rátört, majd hajnalba kivitt a pályaudvarra, hazaküldött vidékre. Napokig sírtam ismét miatta, majd felhívott, bocsánatomért esedezett. Ekkor már hetek óta letette a gyógyszerét, mert feltette a máját. Majd karácsony másnapján a szülői házából mentő vitte el. Zárt osztályra került. Kiengedték két hét után, hallani sem akart rólam.

Eltelt pár hónap, ismét együtt voltunk. Vidékről jártam hozzá minden hétvégén, mivel a szülőfalumban dolgoztam. Több mint egy évig ingáztam hozzá. Közben Budapesten állást kaptam. A hír hallatára kiakadt, hogy együtt akarok vele élni. Pedig előtte megbeszéltük, ha kapok állást, együtt fogunk lakni. Este haza akart küldeni vidékre, de egy barátnőmnél meghúztam magam. Két nap után, este értem jött, hazavitt az otthonába.

Nyaraltunk együtt, kirándultunk, strandoltunk sokat. Szép időszak volt. Az álmom vált valóra.

2 hete, abbahagyta a gyógyszerét, majd napközben írt, hogy este munka után már haza sem mehetek hozzá, költözzek el. Irtam neki, hogy ez nem egy pár óra, kérek időt. Mire hazaértem, nem volt magánál, Krisztusnak képzelte magát, engem egy gonosz léleknek. Az este folyamán akart kidobni. Másnap kizárt, majd beengedett, majd belátta, hogy kórházban a helye. Akkor érte jött az apja, levitte vidékre a kezelődokihoz. Megbeszéltük, hogy másnap munka után utazok utánna, csak az édesanyjánál fog pihenni, nem megy zártosztályra. Vasárnap autóba ült, visszautazott Budapestre, hogy már jobban van. Mire felért, ismét képzelődött, most Istennek képzelte magát. Éjszaka felkelt, gonosz végrehajtónak hitt engem. Hétfőn délután nem engedett be az otthonába, ismerősnél aludtam. Kedden jött érte az apja és testvére, nem nyitott ajtót hármónknak.hazajöttem vidékre (kiirattam magam táppénzre). Pár nap után bocsánatot kért, belátta hogy beteg. Múlt hét pénteken lejött vidékre az anyjához, ott akartunk találkozni, az anyja elzavarta, hogy menjen ahová akar, de oda nem. Eljöttünk az én szüleimhez, volt egy képzelgése, de elmúlt. Kezdett jobban lenni, megígérte, hogy soha többé nem fog megbántani, és együtt veszünk lakást. Rájött, hogy anyára nem számíthat. Lehordta mindennek. Két napja este pedig azt mondta, hogy én vagyok az oka a betegségének, mert ha megszerezt valakit, bekattan.

Tegnap elmentünk az orvosahoz. Azonnal befektette. Engem elzavart az orvosa, a családja, és a párom.

Idegleg kikészültem. Egyik percben még ajándékokat csomagolunk egymásnak, utána meg nem akar látni.

Lehet, hogy furcsa, hogy ezek után is szeretem, kérlek ne ítéljetek el.

Bocsánat ha sokat írtam.