Hogyan kuzdhetoek le a tavkapcsolat nehezsegei?

Szia :) mi tavaly májusban kezdtünk el beszélgetni. Az óta tart a kapcsolatunk és max az egészséges féltékenység az ami volt nálunk, de olyankor leültünk és megbeszéltük a dolgokat. Körülbelül 3-4 hetente találkozunk 4-5 napra és 400 km van közöttünk. mára már ott tartunk, hogy a legutolsó látogatásánál megkérte anyuéktól a kezem, és a közös jövőnk tervezgetjük. Napi szinten beszélünk, hol telefonon, hol skype-on webcammal, de mindig szakítunk arra időt, hogy lássuk egymást, vagy csak halljuk egymás hangját :) nyugi, ha Ő az igazi akkor minden rendben lesz.

U.I: sok szerencsét

22L

Összeköltözéssel...

Egyébként a féltékenység és bizalom nem attól függ, hogy milyen messze vagytok egymástól, hanem hogy mekkora az önbizalmad. Ha önbizalomhiányos vagy, és arról fantáziálsz, hogy nem vagy elég szerethető és biztos talál egy jobbat, az nem a távolság miatt van, és nem sok jó vár rád.

Mi együtt voltunk két évet sülve-főve, majd mint a menykű:P ütött belénk a távkapcsolat...

Egyetem miatt kellett döntenünk, nem akartuk, hogy egyikünk is valaha megbánja a döntését...feladja az álmait. Így külön városba mentünk 15o km-re egymástól. Tudtuk, hogy nem lesz nálunk abból balhé, hogy féltékenység, bizalomhiány...sokkal nagyobb probléma lesz a hiány, az egymás nélkülözése, a magány, az egyedül töltött hosszú hetek...kezdetben nem volt könnyű mindig sírva váltunk el, aztán megszoktuk (már ha ezt meg lehet szokni)...bár, hogy ellent mondjak magamak, nem hiszem azt, hogy valóban meg lehet szokni:(

Az elején leszögeztünk bizonyos dolgokat, amikhez tartjuk magunkat. Gyerekes hisztik nem lesznek telefonon sem a részéről, sem a részemről. HA valakinek épp nincs ideje messengerre, telefonra, vagy valami közbejön nincs problémázás. Ezenkívül mindig az megy a másikhoz akinek ideje van, nem problémázunk, hogy ki s mikor, vagy ha nekem közbe jön valami nem zúg az erdő, hogy miért nem jössz? Igen, nem is szeretsz! Ezek nagyon apró dolgok, de jó tisztázni...

Többször megbeszéltük, hogy nem vesződünk messengeren (sajnos ez nem mindig jön össze), mert messengeren veszekedni kicsit sznob és sok mindent odamond az ember, ha nem kell személyesen a szemébe mondani...nekünk a féltékenységgel nincs problémánk, én pl. a nővéremmel és két fiúval lakom, de sosem volt probléma ebből (mondjuk a fiú lakótársaimat nem szívlelem egyáltalán, véletlenül kellett összecuccolnunk). Tudom, hogy ő sok lánynak tetszik, de úgy vagyok vele, hogy ha visszajön akkor örökre az enyém marad, ha nem sosem volt az enyém. Persze azért néha teszek egy egy megjegyzést de nem gondolom komolyan. Ezenkívül mindenki oda megy ahova akar szabadidejében, nincs ilyen, hogy "nem mehetsz szórakozni nélkülem", mert semmi értelme. Ha nem vagyunk együtt akkor már próbáljuk meg jól érezni magunkat. Persze őszintén elmondom ha "kocsmázni" megyek a barátnőkkel vagy buliba (egyszer voltam az első félévben), nincs értelme hazudozni. Ezenkívül amelyik hétvégén tudunk találkozunk, szerencsére egy városban laknak a szüleink, úgyhogy amikor hazamegyünk is találkozhatunk.

Úgy vagyok vele, hogy ha ez a 3 év eltelik bátran kimondhatom az igen-t az oldalán.:)

A problémákat igyekszünk személyesen rendezni nem telefonon emailban sms-ben. Rengeteget telefonálunk egyébként, van egy olyan opciom hogy 2o1o percem van minden nap kapok egy órát...szóval mikor valami eszembe jut hívom, mintha itt lenne mellettem:)

A dolog mindig kettőn múlik, sajnos néha előreláthatatlan a vége a dolgoknak...de én nagyon bízom:)

Sok sikert Nektek is

2008 novembere óta vagyunk együtt, tehát lassan másfél éve. Féltékenységgel szerencsére nincs gond, mert ezelőtt mindketten sokat csalódtunk, és elég rossz párkapcsolaton voltunk túl, mikor összejöttünk, így nem is gondolunk arra, h bárki más karjaiban keresnénk a boldogságot. Sem róla nem gondolom, sem magamról, s ő sem gondolja rólam, sem magáról. :D Mert megelégedtünk egymással. :)

A bizalom pedig a kapcsolat alapja. Ha az ember a párjában sem bízik/bízhat, akkor kiben bízzon?

Igazából minden problémát sok beszélgetéssel, és rendszeres találkozásokkal oldunk meg. :)

24/L

Mi a párommal lassan 3 éve együtt vagyunk. Persze ez a 3 év nem volt végig „hivatalos”. Úgy értem, mi egy online játékon ismertük meg egymást. Szimpatikusak lettünk egymásnak, mindig együtt voltunk… jött az msn, ts, ventri… A szabadidőnk kb 98%-át együtt töltöttük/jük. Elég nehezen ismertük be, hogy ez már jócskán túlmutat a barátságon, miközben már úgy viselkedtünk, mint egy házaspár.:) Közös téma mindig van, mindketten imádunk olvasni, érdekel minket minden… összeillünk, mintha megtaláltuk volna a lelkünk másik felét. Jött a nagy találkozás, szerencsére jól sült el, kölcsönösen vonzódunk egymáshoz. Féltékenykedés nincs, minek? Érzem és tudom, hogy szeret, mélyes és őszintén… teljesen megbízom benne és ez kölcsönös.:) 200km van köztünk, szerintem ez manapság már nem is olyan sok, könnyen leküzdhető. Kezdetben kevesebbet tudtunk csak találkozni, ma már minden hétvégét együtt töltjük (persze jöhet néha közbe valami). Hétköznap is mikor tehetjük együtt vagyunk (ventri), nem tudjuk megunni.:) Szerintem nekünk azért működik ilyen jól a kapcsolatunk, mert először a másik belső tulajdonságait, a lelkét ismertük meg, csak később jött a többi. A távkapcsolathoz pedig rengeteg bizalom, és igen sok és mély szeretet/szerelem kell.:)

23L

lassan 10 hónap problémamentesen, hetente illetve kéthetente talizunk, ez annyira nem távkapcsolat, de egy kicsit az... hasonló a mi kapcsolatunk is mint a hosszú hozzászólóé, nap msn, skype, telefonon annyira nem beszélgetünk, mert mindig van valaki a szobába vagy a folyosón a kolikba, egy városban lakunk, szóval ez is teljesen jó amikor hazamegyünk, egyik nap ő nálam másik nap én nála, ő is koleszos én is, nekem még 3 évem van, neki még fél, plusz 2 év mester, kicsit félek, hogy elhagy, de nagyon sokszor bizonyítja, hogy nem fog, és ez olyan jó érzés, nagyon szeretem, és ő is ahogy észrevettem egyre jobban ragaszkodik, imádjuk egymást :) a búcsúzás rossz, én az elején bírtam, most már nehezebb, multkor elsírtam magam,amikor tudtam, hogy két hét mulva talizhatunk csak, de jó visszavárni :) ma is vasárnap, nemsokára megyek el, mindig lekísér a buszhoz, ő meg mindig később megy kocsival... szóval megint rossz lesz, de nincs mit tenni, szeretjük egymást, de a sulit is szeretjük csinálni, mert szeretnénk azt csinálni a jövőnkben amit tanulunk :)

szóval két ember kell hozzá mindenképp, egyikünk se bulizós, most elmegyek majd bulizni, de csak mert mindig rinyálnak csoporttársak h nem megyek :D

na minden jót nektek, és ne féljetek belevágni :)

19/l