Volt már igen keményen energiavámpír pasitok?

Én már jártam ilyennel. 4 évig... Nem tudtam kiszakadni belőle, folyamatosan hitegetett, hogyha így változom, meg úgy változom majd TALÁN összejövünk. Amikor szabadultam volna újra nyújtott, olyan volt, amilyennek szerettem, ezzel megtartott. 4 évig ezt játszotta, a végére már depressziós lettem, alkoholista öngyilkosjelölt.

Közben folyamatosan hajtogatta hogy semmit sem értek, és hogy semmit nem fogok elérni az életben. Én nem akarok dolgozni (akkor épp munkát kerestem ezerrel, de szerinte nem küldök önéletrajzokat), sunyi vagyok, szemét vagyok, és nem érdemlek meg egy ölelést sem (tényleg ezt mondta).

A nővére ugyanezt megjátszotta velem. A barátomnak adta ki magát, folyamatosan degradált, de mellette bíztatott is, hogy összejöhetek öcsikével, ha változom. Közben csak a bábja voltam.

Nagyon nehéz volt kiszabadulni, 1 évembe telt mire felálltam a jelenlegi páromnak köszönhetően. Mostmár viszonylag jól vagyok, munkám is van, és további karriert tervezek, és igyekszem megvalósítani.

Mi néha beszélünk, a nővérét visszajelöltem. Azt látom, hogy hozzá fog menni egy gazdag pasihoz, akit a "legjobb barátnőjétől" szeretett el, a pasi vett neki telefont, kocsit, mindent. A srácnak ajánlottam munkát, mert mindig panaszkodott hogy neki milyen sokat kell dolgoznia, nem foglalkozott vele, talonba tette, mert messze van (országon belül), de külföldre kimenne segédmunkásnak infósként.

Szóóóval :) Én így töltöttem magam. Jött egy tökéletes pasi, ő indított el, utána megláttam, hogy sokkal több vagyok, mint ők. És tartom a távolságot, mert ha közelebb engedem ismét leszívnának.

Én is voltam ilyen szituációban. Nem olyan durván, mint #3-as hozzászóló, de az energiavámpírkodás ment itt is. A középső idézet nem illik rá, de a másik kettő igen.

Hogy a #4-es hozzászólásra válaszoljak: amikor összejöttünk még minden stimmelt, aztán szép lassan lettek bajok, de ezek az energiavámpírok mindig be tudják úgy állítani a dolgokat, hogy még te érezd úgy, hogy te vagy a hibás, és ő meg a nagy kegyes, aki ennek ellenére szeret, és megbocsát. Nem vagyok egy buta személy, de majd fél évbe telt mire rájöttem hogy nem csinálok semmi rosszat, hanem vele van a baj, bár még ekkor sem tudtam igazán megfogni a dolgot.

Hogy a fő kérdésre válaszoljak, két dolgot kell tenned. Először is, vissza kell nyerni az elszívott energiát. Ehhez az kell, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretsz, olyan emberekkel legyél, akikkel jól érzed magad (vannak olyanok - nem tudom, őket hogy hívják -, akik épp az energiavámpírok ellentétei, pozitív személyiség, aki mellett feltöltődsz), stb.

Hosszú távon pedig meg kell tanulni felismerni az ilyeneket, hogy nehogy beleess ugyanebbe a hibába. Nekem igazán az jelentette a megnyugvást, amikor a következő ilyen próbálkozást el tudtam hárítani.

Sok sikert!:)

#4es:

Hogy tudunk összejönni velük? Úgy, hogy semmiben sem másabbak, mint a normális pasik. Sőt... eleinte úgy éreztem, hogy mindent megad nekem, szeret, és én vagyok az, akire igazán számíthat. Végül minden beléfektetett energiámat elszívta, és teljesen leamortizálta az önbizalmam.

Hogy miért voltam vele? Mert nagyon szerettem, sebezhető állapotban ismertem meg. Egy megcsalás és egy szülő elvesztése után voltam, akkor még úgy gondoltam akkor omlott össze az életem (később kiderült, hogy ő omlasztotta össze végleg)... Szóval nem vettem észre, csak akkor, mikor elgondolkoztam (3 év után), hogy én ennyire nem vagyok rossz ember, mint amilyennek beállít. És kezdtem összeszedni a morzsáim, de amint erősnek mutatkoztam belémrúgott, és közölte, hogy pont ezért nem tervez velem komolyan, mire én ismét neki akartam megfelelni.

Ördögi kör volt, a végére már tudtam, csak szabadulni nem volt elég önbizalmam és erőm.