Mit tennétek, ha a párotok lesérülne, és mozgásképtelenné válna? Vele maradnátok?

Több éves együttlét, ezt mondtad, és egyébként rendben volt minden köztetek? Terveztétek a közös jövőt, stb?

Feltételezve, hogy igen, én adnék a dolognak egy esélyt. Megpróbálnám (akár szakember bevonásával) visszaadni az életkedvét, elérni, hogy fogadja el magát így. Illetve ha jól értem, lehet, hogy a tolószéket el is hagyhatja előbb-utóbb? Ezt is tudatosítani benne, hogy akarjon küzdeni a gyógyulásért. A karja a "legkevesebb" ebben az esetben. Ezzel együtt pedig szépen lassan kimozdítani a lakásból. Először egy rövid sétára, aztán a boltig, aztán így tovább... :)

Bár hosszú időről van szó, de egy több éves kapcsolat részemről érdemelne ennyit, hogy megpróbálnék mellette állni, hogy átlendülhessen ezen a holtponton.

Ha viszont azt látnám, hogy semmire nem hajlandó, semmi nem érdekli, illetve ténylegesen személye ellen irányuló bántalomnak fogja fel azt is, ha én elmegyek valahova (ha nem is minden héten, de azért egy egészséges párkapcsolatban is van külön töltött idő, barátok, buli, stb), akkor egy idő után besokallnék. Bár utóbbihoz segítség lehet egy házibuli is akár, ha vannak közös barátaitok, hogy neki is legyen társasága, akár nélküled is.

Ha pedig egyébként nem volt jó a kapcsolat, akkor valószínűleg a fenti dolgok jóval rövidebb határidőt kapnának. Nem azért, hogy most nyomorék és már nem kell, hanem mert ettől függetlenül sem működött a dolog, és ez még egy lapáttal rátesz a dologra.

De ha hajlandó változtatni, nyitni a külvilág felé, akkor megadnám ez ehhez szükséges időt, és mellette állnék.

Biztos hogy nem hagynám el a férjem.

Neked azt tanácsolom, hogy inkább arra próbálj vagy próbáljatok rájönni (akár szakember vagy hasonló helyzetben lévő ember segítségével), hogy hogyan tudná feldolgozni a történteket, hogyan tudná elfogadni a kialakult helyzetet és hogyan tudna teljes életet élni a jövőben a párod. Ha ez sikerül, akkor minden a helyére kerülhet és onnan folytathatjátok az életet, ahol a balesete kettészakította.

Én nem tudom.

Ismerem magam, ha velem történne ilyen lehet, hogy el se várnám a barátnőmtől, hogy velem maradjon, inkább mondanám, hogy hagyjon itt. Ha nem lenne rá képes akkor csúnya dolog ugyan, de lehet, hogy szándékosan megbántanám, hogy neki ezáltal jobb élete legyen. Mindig azon voltam, hogy másnak legyen jó, hogy más ne szenvedjen miattam, nincs lelkiismeretem ahhoz, hogy én legyek az okozója bárminek is. Ezen felül mindig mindenre úgy gondolok, hogy megnyerem, hogy sikerülni fog, de vannak elkerülhetetlen dolgok amiket be kell látni. Kerekes székből nem szoktak csak úgy felkelni és egyébként most értékeltem át nemrégen igazán azt, hogy tudok járni, mert 1.5 hónappal ezelőtt edzésen megsérültem és 2 hétig csak mankóval tudtam járkálni és azóta nem is sportoltam pedig az a mindenem. 19F