Kedves párkapcsolatban élők! Volt már hogy szüneteltettétek a kapcsolatotokat? És mennyi ideig? Utána minden jó volt vagy rosszabb lett?

Én 8 éve vagyok együtt a párommal, és SOHA nem szüneteltünk. Minek azt?? Mindent meg lehet beszélni..

Jah lemaradt. 24/L

mi egyszer szüneteltünk, bár szakításnak indult, aztán az lett a vége, hogy bocsánatot kért és megígérte, hogy jobban fog figyelni rám(, pedig ő akart szétmenni, én végig mellette akartam maradni), de akkoris minden nap beszéltünk, ő nem is igazán tekinti szünetnek, csak egy nagy összeveszésnek. mindketten végig a másikkal akartunk lenni ő pedig rájött, hogy nem csak megszokásból van velem, hanem tényleg szeret. ennek már több mint fél éve, és azóta úgy ahogy minden rendben =)

Számomra a "tartsunk szünetet drágám" azt jelenti, hogy nem akarok veled lenni, de gyáva vagyok ezt ilyen formában kijelenteni, mert azt nehezebb visszacsinálni. Lényegében egy időhúzás, amíg a másikat bizonytalanságban tartjuk. Nem az a gond, ha valakinek időre van szüksége, de akkor mondja azt, h "nézd, ez meg ez a probléma, amiben ha nem tudunk megegyezni, akkor el kell gondolkoznom azon, h szeretném-e így folytatni". 23/N

Nem jo jel. Csak a szarma jo felmelegitve...

7 éve vagyunk együtt, ha nézeteltérés volt köztünk, azt normális felnőttek módjára megbeszéltük. Soha nem tartottunk szünetet. A beszélgetés nagyon nagyon fontos egy jól működő kapcsolatban. Szerintem!

szünet-->szakítás.

4és fél hónap után kért szünetet. Előtte rúgták ki a munkahelyéről, vágott bele az ingatlanozásba. A padlóra került, bár próbálta titkolni. Én pedig sokszor hisztiztem, ahelyett, hogy mellette álltam volna. Távkapcsolat volt, rontott is a helyzeten. Aztán egy nagyobb hisztimnél besokallt és 2-3 hét szünetet kért, míg összeszedi magát. Persze én is kikészültem, nem ettem, alig aludtam és nagyon sokat sírtam. Aztán 1 hét után rám írt, hogy megkérdezze hogy vagyok. Itt tört meg a jég, bevallotta, hogy nagyon hiányzok. Másfél héttel később tudtunk csak találkozni, de akkor percekig csak ölelt... Lassan egy éve ennek, azóta már összeköltöztünk, de a mai napig ha ritkán eszembe jut az az 1 hét, sírok. Változtam, változok azóta, próbálok felnőni a dolgokhoz. Azt hiszem, sikerül, bár ebben a páromnak nagyon sok érdeme van. És a kapcsolatunknak is jót tett a szünet. Nem emlékszem, hogy előtte bámult volna percekig, most egyre többször kapom ezen, miközben csak mosolyog...:$ És én is többször bújok hozzá... Hiszti meg újabban max azért, amiért későn jár haza, mert sokáig dolgozik és hiányzik napközben, mikor egyedül vagyok...20/L