Mit tegyek a családommal, ha így viszonyulnak a dolgokhoz?

Átérzem, az én anyukám is ilyen, annyi különbséggel, hogy neki egyik barátom sem tetszett eddig sem, mindegy milyen ember, mivel foglalkozik stb. 19 éves vagyok, de a 24 éves nővéremmel is ezt csinálja, aki pont emiatt be sem mutatta neki, csak a velünk lakó mamánknak, mert ő bárkit elfogad.

Nagyon fojtó érzés az biztos. Nekem most lett pár napja egy barátom és szinte rettegek vele együtt lenni, mert félek, hogy mamámon kívül azt mondja majd, hogy mutassam be anyukámnak is. Pedig többször is próbáltam vele megbeszélni (A nővérem nevében is), hogy nagyon rosszul esik, mikor csúnyán beszél a barátunkról, de vagy meg sem hallgatott, vagy leordította a fejemet.

25 éves, felnőtt ember vagy.

Miről beszélünk?

A te életed, a te döntésed, mit csinálsz az életeddel,kivel fekszel le,kivel mit csinálsz.

Az én szüleim anno csúnyán visszaéltek azzal, hogy rájuk voltam utalva anyagilag és nem volt stabil munkám/jövedelmem. Két kapcsolatom után nem akartam addig senkit, amíg nem tudok elköltözni tőlük végleg, úgy, hogy ne kelljen visszakönyörögni magam. Ezért vagyok évek óta egyedül. Mostanra jött össze a pénz, és a munka is, de ha rajtuk múlt volna, ez soha nem valósul meg.

Nem tudom, a kérdező még velük él-e vagy már külön.