Elég indok a szakításhoz az, hogy nem akarom feleségül venni?

Számomra is fontos az esküvő. És nem a hercegnősdi miatt, hanem mert az még egy kapocs, szorosabb kötelék lenne köztünk. Ha a párom, mondjuk most benyögné nekem, hogy ő soha nem hajlandó megnősülni akkor szerintem én is véget vetnék a 8 évnek, hisz belekényszeríteni olyanba amit nem akar, nem akarnám.

Szerintem 10-ből 8 nőnek ez alap dolog, régi vágy. Ha ettől megfosztanának én sem örülnék.

25

Nekem fontos volt az elejétől fogva, hogy még a gyerekvállalás előtt összeházasodjunk. A párom eleinte mindig elodázta hogy jó majd később, még ráérünk stb. Aztán mikor már meg volt az időpont ő volt a leginkább rajta hogy igen legyen meg a házasságkötés, mert tényleg más élmény, ha azt mondja a nejem, és más ha azt hogy a nőm.

23/N

Ilyen helyzetben ritkán van jó megoldás. Mert kompromisszum nincs. Nem lehet félig összeházasodni, félig nem.

Úgyhogy hülyeség, hogy megoldást kell keresni, akármilyen jól és okosan hangzik elsőre.

Itt csak olyan megoldás van, hogy az egyik fél feladja az elveit, az értékrendjét, az életszemléletét.

A mai divatos álláspont szerint ezt a házasságot akaró félnek kellene megtennie, de rossz hír: nem mindenki a mai divatos álláspontot vallja és az ő álláspontjának is megvan a létjogosultsága.

A lényeg, hogy ha egyik fél nem adja fel teljesen a jövőképét ebből a szempontból, akkor nincs megoldás.

Nem nekünk nőknek mint kollektív csoportnak. Közülünk is van olyan, akinek fontos, van, akinek nem. Nekem pl. fontos a házasság, spirituális szempontból, a ceremónia miatt, hogy kimondjuk törvény, ország-világ előtt, hogy együtt fogunk élni. És igen, nekem ez beletartozik az elveimbe, de én mondjuk nem is kezdenék olyan emberrel, aki nem akar házasságot, pont ezért, hogy későbbiekben ne legyen ez a dilemma, hogy szakítsunk-e, ki adja be a derekát stb.

26/N