A barátnőmmel már a gyerekvállaláson gondolkozunk, és csak egy probléma van, féltené a gyereket a staffordshire terrieremtől. Semmivel se tudom meggyőzni, valami tanács?

Akkor te meg olyat keress,ahol a fajta gyerekekkel játszik.

Egyébként a kutyád mennyire tűri a gyerektársaságot? Vitted közéjük?

sajnos buták az emberek.

Sajnálom kérdező, valahogy pedig meg kell győznöd,hogy ha normálisan van nevelve a kutya,nincs mitől félni.

Amugy az én barátom kutyája is ugyanilyen fajta, annyira túl vannak már tenyésztve ezek,hogy rohadt szelídek. Ez a kuytus (a barátomé) a légynek se tud ártani, még csak nem is ugat.

Kinti kutyád van? Mert ha igen,akkor szerintem meg lehet oldani,hogy ha a gyerek kint van a kertben, akkor valaki mindig figyel rá. Vagy addig megkötni szegény kutyát.

Szerintem sok megoldás van,nem feltétlenül kell kitenni a kutya szűrét.

Pedig nincs annál csodálatosabb,mikor a gyerek állatok/kutyákkal nő fel,vagyis a környezetében állatok is vannak.

Később együtt tudnak játszani.

ezt egy cikkben olvastam: "emberekre gyakorolt pozitív hatásait már csecsemőkorban ki lehet mutatni. A vizsgált családok közül azokban, ahol volt kutya a babák 33%-al kevesebb betegséget kaptak el, mint a kutya nélküli családok babái."

"Akinek van kutyája az több időt tölt a szabadban, és többet is mozog. Ez különösen fontos a gyerekeknél, akik így hozzászoknak az aktívabb, sportosabb életmódhoz.

A Montréali Egyetem kutatói kimutatták, hogy az autista gyerekek stressz szintje jóval alacsonyabb lesz, ha együtt élnek egy kutyával. Ez pedig segíti a viselkedési, beilleszkedési problémáik megoldását.

Az együtt, játszva eltöltött órák magasabb száma és a közös felelősségvállalás miatt a kutyás családokban általában mélyebbek és jobbak a testvéri kapcsolatok.

A kutyákra allergiás gyerekeknél figyelték meg amerikai kutatók, hogy ha az allergiájuk ellenére sokszor együtt vannak kutyákkal, akkor kisebb arányban alakul ki náluk a minden 10. embert érintő krónikus bőrbetegség, az ekcéma.

Azokban a háztartásokban ahol van kutya a gyerekek magabiztosabbak, barátságosabbak, és nagyobb önuralommal rendelkeznek.

Ha elég nagyok a gyerekek, akkor rájuk lehet bízni a kutyatartással járó feladatokat, ez pedig felelősségvállalásra és elköteleződésre tanítja őket."

Én meg betegesnek tartom,hogy ennyire túlzottan kell félteni a kutyától a gyereket.

Ha a kérdező is leírta,hogy semmi agresszivitása nincs a kutyának,akkor hol itt a gond?