Augusztus 23-án mentem férjhez. Utána 2hétig tiszta depis voltam, nem pedig boldog. Nem tudom i van velem. 3napja meg vagyok hülyülve, nem azt érzem, hogy hú de jó és boldog vagyok, hanem, hogy minek kellett megtennem. Mit tegyek ebben a helyzetben?

Én nem tartom feltétlenül jó ötletnek rögtön a párodhoz szaladni ezzel a problémával. Sok pasinál szinte katasztrofális csalódást és pesszmizmuslavinát indít el az, ha szembesülnie kell azzal, hogy barátnője/felesége nem 100% biztos az érzelmeiben, a kapcsolatukban. És ha később rájössz, hogy szereted, akkor e bizonytalanság feltárása nem tesz jót a kapcsolatnak, legalábbis nem biztos. Mert nem minden pasiból azt váltja ki, hogy "nem biztos magában? hú, akkor visszahódítom, leveszem a lábáról!" Hanem van, akinél felháborodást, cirkuszolós féltékenységet, van, akinél legangoló pesszimizmust, ami egy idő után tényleges kiábránduláshoz vezet, stb. (tapasztalat :( ) A pasik nem olyan racionálisak, mint amilyennek tartják magukat.

Először gondolkozz el, miért lehet ez, valami oka csak van. Nem? A felvetések jók - nem lett rózsaszín álomlebegés az esküvő utáni élet, netán hiányoznak a tapasztalatok mással (ez sztem sem feltétlen szükséges, de van, aki esetleg annak érezheti)- vagy talán nem kapsz meg a férjedtől valamit, valami hiányzik a kapcsolatotokból, van,a mit másképp szeretnél? Na ezt kell vele megbeszélned, inkább a konkrét problémát.

De ha nem találsz ilyet, akkor nem arról van szó, hogy nem a Te tempód szerint történtek a dolgok és/vagy megijedtél az elköteleződéstől?

"Hát szerintem meg a világ legnagyobb butasága az első emberhez hozzámenni feleségül, akibe bele botlik az ember.

Reméled hogy ő lesz a férjed, aztán néhány év múlva meg senki nem fog csodálkozni ha megcsalod valakivel."

Kedves akárhányadik Válaszoló! Az ilyen hozzászólások miatt van annyi szingli, elvált nő! Hidd el, vannak nők, akik annyira szerencsések, hogy elsőre megtalálják azt, aki mellett el tudják képzelni az életet, és valószínűleg nem azzal a felfogással állnak neki a dolgoknak, hogyha valami nem 100% benne, akkor "Viszlát, majd lesz másik!" Két ember alakul egymáshoz, és nem feltétlenül attól lesz egy házasság jó, hogy előtte jó sok mindenki megvolt...

Kedves Kérdező! Ne aggódj! Úgy érzem, az érzelmi alapok stabilak, ne szólj még a férjednek, csak feleslegesen zaklatnád! Az esküvő előtti időszak tényleg egy őrült "hajsza", és aztán BUMM, visszazuhansz a hétköznapokba...

Adj magadnak még 1-2 hetet, és meglátod, kimennek a fejedből ezek a gondolatok. Hisz -bár a hétköznapok terén nem történt változás, csak pl. a nevedben, és plusz egy papírod van-, a kis lelked mégis tudja, hogy nagy dolog történt vele, és megváltozott az életed. Kell egy kis idő, míg feldolgozod, ne aggódj!