Ez a probléma kezelhető valahogy?

Barátomnak egészségügyi gondja volt, ami miatt nem működött rendesen a szerszáma. Nagyon megviselte, pedig igyekeztem semmilyen módon szóvá tenni, sem célozni rá, ne legyen miatta frusztrált. Meggyógyult azóta, de a dolog szerintem pszichésen hatott rá, mivel már működnek a dolgok, csak nem spontán, és ha valami rosszul megy, pl véletlenül megütöm a karját, lerúgok egy edényt az asztalról, vagy bármi külső inger, akkor teljesen bestresszel és addig újra nem működik az egész. De csak amíg lenyugszik. Viszont így semmi spontaneitás nincs az egészben, soha nem áll fel neki magától (reggelt leszámítva) és úgy kell vigyáznom, hogy ki ne zökkenjen, mert különben oda. Nem is fiatal. Hogy tudnám kíméletesen elmondani, hogy pszichésen gondjai vannak amiknek nem kéne lennie, és beszélhetne valakivel, mert jelenleg mindent rám hárít, hogy az én hibám. (túl nedves, túl száraz vagyok, túl szűk, túl tág, hülyén fekszem, nem fekszem hülyén, ne én legyek felül, miért nem én vagyok felül stb...) de próbáltam mindent megtenni, hogy optimális legyen, de semmi nem jó, és persze semmi nem az ő hibája. Mit csináljak elég zavaró most már, örülnék ha végre magától felállna neki néha és úgy is maradna, mindenféle trükközés nélkül is.