Jogosan látom úgy, hogy már nincs is kedve hozzám, nem akar látni, vagy csak túlgondolom? (rövid sztori )

Röviden annyi, hogy a barátommal kicsit több,mint egy éve együtt vagyunk.

A munkája miatt csak hétvégén tudunk többet találkozni, csütörtök vagy péntek este ér haza mindig.

Eddig mindig alig várta,hogy találkozzunk, mivel én sulizok, ilyenkor anyum kicsit szigorúbb,nem enged ki sokáig,vagy nem lehet itt későig.

De ilyenkor mindig azt mondta,hogy nem érdekli, még ha csak 5 percünk is van eljön hozzám,mert hiányzok neki és akar látni.

Ma, mikor másfél órája volt még hazáig,(az előbb ért haza) beszéltünk. Én természetesen úgy gondoltam,hogy hazaér,és akkor még 1-2 órát együtt lehetünk legalább.

Erre ő mondja,hogy akkor jöjjön? Mert ha anyum fog haragudni, akkor nincs értelme, mert úgyis késő van, és akkor ül 20 percet ül és megy is haza?

Őszintén én úgy vettem ki a szavaiból,hogy már nyűg neki ez az egész, mintha nem is akarna látni, pedig egész héten nem is láttuk egymást. Mondom,ok ha ennyit nem ér meg akkor hagyjuk,ne találkozzunk. És akkor jött azzal,hogy ne kezdjem ezt, ő csak kérdezte....

Kicsit azért esett rosszul,mert tényleg máskor alig várta,hogy lásson. Mikor vizsgáim voltak pár hónapja nem mehettem szinte sehova, kellett tanulnom, és ő akkor is eljött,pedig alig 5 percre lehettünk együtt.

Ha nincs kedve,fáradt,akar aludni akkor mondja ezt, de úgy látszik nem erről van szó,ha arra fogja,hogy úgyis kevés időnk lenne és akkor nincs is értelme :(

Jogosan gondolom ezt, vagy csak felfújom? Most mindketten pikkelünk egy kicsit egymásra...

19L