Mit szólnátok hozzá, ha négy év együttlét után ilyet kérdezne tőletek a párotok?

Lehet, hogy a sok panaszkodásodnak itt az eredménye, és ez a hír már csak egy pont volt az i-re. Lehet, hogy már elege volt, hogy minden pitiáner dolgot neki mondasz el, ami nem a kapcsolatotokhoz tartozik, és most csak besokallt.

De lehet, hogy eleve van a kapcsolatotokban egy probléma, amire eddig nem figyeltetek fel, és most robbant a bomba.

Ha nem beszéled meg vele a dolgot, soha nem derül ki, hogy miért mondta ezt neked.

Mindennek meg van az oka, ezt soha ne felejtsd el!

El lennék keseredve, ha ennyit ér a 4 év. Nyugodtan mondhattad volna, hogy te már csak azért sem lettél ilyen, mert volt elég negatív példa az ismerősök közt, és hát az ember nyilván nem akar azzá válni amit megvet.

Minél gyorsabban tudasd vele, hogy megbántott, kérjen elnézést. Az ő családját ne szidd, azt nem szeretik.

Éretlen felnőttek vagytok még, akik nem tudják normálisan megbeszélni a problémáikat.

Ha ő nem érti meg, akkor az az ő dolga, hagyd rá, bizonyítsd be neki, hogy te más vagy.

Az meg tőled eléggé gyerekes volt, hogy ilyen példával visszavágtál neki.

Ha most nem tudjátok normálisan megbeszélni a gondokat, akkor mi lesz majd később?

"Viszont nem bírtam ki, hogy ne mondjak ellenpéldát a családjából, mert nálunk meg a megcsalás a "divat". (Elég sok családtagjáról tudok, aki megcsalta a párját, van olyan is, ahol a pár még csak nem is tud róla..)"

Ó, basszus... és prompt be is bizonyítod neki, hogy te sem vagy más, mint az általad leszólt többiek... hát gratulálok.

Az eddigi hozzászólók már sok olyan dolgot leírtak, amin szerintem is érdemes elgondolkoznod. Nyilván nem ismerjük az előzményeket és a körülményeket, de bennem az a kérdés merült fel, hogy a barátod jelezte-e, szóvá tette-e már korábban is akár egyszer, akár többször valami módon, hogy - teljesen függetlenül attól, hogy mennyire jogosak a családtagjaiddal szemben megfogalmazott kritikai meglátásaid - soknak, túl gyakorinak tartja a részedről a panaszkodást, esetleg akár azért, mert még ha igazat is ad neked, az emberek többségének idegesítő lehet, hogy amikor kettesben lehet a párjával, ahelyett, hogy az idő nagy részében jól érezhetnék magukat, a saját kapcsolatukat építenék és erősítenék, egymás társaságát élveznék, a párjuk másoktól elszenvedett sérelmeit kénytelenek hallgatni, aki (ez most nyilván nem rád vonatkozik, mert nem tudhatom, csak általánosító megfigyelés részemről) gyakran nem tisztázza őszintén a dolgot azzal, akivel valami baja van, inkább tűr, lenyeli a békát és őrlődik magában, de közben ettől nyilván egyre feszültebb, frusztráltabb és indulatosabb, és végül nem az issza meg a levét, akivel valami baja van, és akivel érdemes lenne a konfliktusait előbb-utóbb valami módon rendezni, felvállalva az érzéseit és a véleményét, hanem az, aki a társaként kénytelen ezt hallgatni, úgy, hogy ráadásul nem sok mozgástere van a megoldás tekintetében, legfeljebb tanácsot adhat, ha a másik ember nyitott erre.

Mielőtt félreértenél, szerintem sincs semmi gond, hogy ezekből a dolgokból megoszt valamennyit a párjával, egy kapcsolatban teljesen jogos igénye van mindkét félnek arra, hogy a másik ilyenkor legalább meghallgassa, esetleg véleményt mondjon, ha tud, segítsen feldolgozni bizonyos dolgokat, de az egészséges határokat érdemes megtalálni.

"az összeköltözést terveztük, mert minél hamarabb szabadulni akarok itthonról"

Ez is lehet egy komoly és érhető mozgatórugó, de ha hosszú távon egymással képzelitek el az életeteket, akkor érdemes arra törekednetek, hogy az ilyen összezördülések után ne az egók harcát vívjátok visszavágásokkal, beszólásokkal, meg azoknak a nyomógomboknak a szándékos nyomkodásával, amire tudomásotok szerint a másik érzékeny (családi háttér, önbecsülését sértő dolgok, stb.), hanem nyugodt körülmények között, normális hangnemben beszéljétek meg ezeket a dolgokat, miután lehiggadtatok.

Nem alábecsülni akarom a történtek súlyát, de az együttélés során adódhatnak ennél még nagyobb jelentőségű ügyek, viták, stb. amiket ügyesen kell majd kezelnetek együtt, ha nem is veszekedések és konfliktusok nélkül, ami igen keveseknek, vagy inkább talán senkinek nem sikerül, de egymás érzéseit tiszteletben tartva.

nekem is rosszul esne. én olyan kapcsolatban élek, ahol mindent egymásnak mondunk el. nekem nem megterhelő vagy szívesség az, hogy meg kell hallgassam. érdekel mi van vele, és őt is hogy velem. szóval nekem kicsit fura, hogy vezess naplót inkább és hasonlók.

szerintem beszéld meg vele. lehet csak valami baja volt és rajtad vezette le. nem kell egyből ennyire kiborulni.

Erre van egy jó mondás:

"Aki korpa közé keveredik, azt felfalják a disznók"

Vagyis, valószínűleg te is ilyen vagy, csak te nem látod.

Ő meg már igen, hiszen te is kibeszélsz mindenki, lehordod mindennek, de fogadok nem mondod el az illető szemébe. Amit te megvetsz a családban, az benned is gyökeresen megvan.