Most akkor mit csináljak és hogyan? Nem szeretnék hisztit, nekem sem a legjobb a helyzet.

A barátommal 4 éve vagyunk együtt. Úgy volt, hogy ha végzek a sulimmal összeköltözünk Németországban (ő most is ott dolgozik). Aztán időközben elhúzódott a jogsi csinálásom, és nem végeztem vele a nyárra. Nagyon rossz oktatót fogtam ki, és többször megbuktam. Ez lelkileg annyira taccsra vágott, hogy két hónapra inkább abbahagytam, és munkát kezdtem keresni, hogy ne csak úgy itthon legyek. Munkát nem találtam, de tanfolyam lehetőségeket igen, amik még fizetnek is a munkaügy által. Mivel még egy ideig mindenképp itthon kell maradnom, hogy erőt vegyek magamon, és befejezzem a jogsim, megbeszéltük, hogy nem baj, ha csak januárban költözök. Úgyhogy jelentkeztem is egy német nyelvtanfolyamra, amivel december elejére lehetett volna egy középfokú német nyelvvizsgám. De csak volna.. A kezdés időpontja előtt egy héttel szóltak, hogy nem indul a kevés jelentkező miatt és egy hónapot csúsztatják. Nem túlzottan örült ennek a barátom.. Azóta többször is voltak hiszti kirohanásai, hogy hagyjak itt mindent a p_csába, és inkább mennyek ki hozzá, megleszünk ketten, de már nagyon utál nélkülem kint lenni, és inkább velem lakna, mint a munkatársaival. És ilyenkor nem tudom megmagyarázni neki, hogy amiket még nem fejeztem be itthon, azok fontosak, hogy meglegyenek a közös életünkhöz is. És ilyenkor nagyon rosszul érzem magam, még nekem van bűntudatom, hogy miért nem vagyok ott vele...

A mostani helyzet pedig az, hogy holnap kezdődött volna a tanfolyam úgy, hogy december vége-január elejére végezzek... Pénteken még biztosra mondták, hogy indul, és legyek ott. Ma délután viszont felhívtak telefonon, hogy ugye tudom, hogy holnap nem kell mennem, mert egy hónapot megint csúsztatnak rajta?!....

Fogalmam sincs, hogy mondjam el a barátomnak ezt úgy, hogy ne legyen belőle megint kiakadós hisztizés. Nem tudom, hogy egyáltalán akkor csináljam e a tanfolyamot vagy sem.. Jó lenne, de ez így elég bizonytalan. Itthon lenni is utálok már, gondoltam maradok ameddig muszáj, és ameddig úgy gondolom, hogy most már nyugodt lelkiismerettel elindulhatok, de most nem tudom, hogy az mikor van. Ha maradok, akkor hogy tudom megnyugtatni, hogy ne akadjon ki még egy hónapon?

Segítsetek, mit csinálnátok a helyemben?

21L