Akinek önbizalomhiánya van jobb, ha bele se megy egy kapcsolatba?

20 éves lány vagyok és azt hiszem önbizalom hiányom van. Sőt, tudom.. de nem bebeszélem magamnak, hanem egyszerűen tudom magamról, hogy egy 10-es skálán max.4-es vagyok, ha kicsit kicsípem magam akkor 10/6.Sokáig nem is érdekelt ez, mert voltak mindig, akiknek tetszettem, de nem azért, mert szép vagyok, hanem, mert úgy voltak vele, hogy "na, nála talán van esélyem." Az 5 eddigi barátom közül, csak 2 tetszett külsőre is (inkabb a belső tulajdonságokat néztem).

Utálom magamat, de nem csak a külsőm miatt, hanem, mert semmi sincs bennem, ami értékessé tenne. Amióta rájöttem, hogy sose igazán engem szeretnek, hanem csak jobb vagyok a semminél, azóta senki közeledésének nem tudok örülni.

Van egy fiú, aki 3 hónapja kitartóan probálkozik, de konkrétan félek tőle. Először attól féltem, hogy kihasznál, aztán attól, hogy csak a volt barátnőjét akarja velem elfelejteni, aztán attól, hogy rájön, hogy igazából nagyon keveset tudok az életről és szörnyen buta vagyok, arról nem is beszélve, hogy életképtelen. Nekem igazából tetszik, de tudom, hogy hosszútávon nem illünk össze, mert én mélyszegénységben éltem mindig is, rossz gyerekkorom volt, borzalmas családi hátterem van, Ő pedig, ha nem is gazdag, de jobban él az átlagnál.

Jelenleg attó félek, hogy csak azért kitartó, mert kapcsolatmániás és talán neki is van önbizalomhiánya és nem mer egy szebb lánynál probálkozni, így beérné egy ilyen szürke kisegérrel is, csak legyen valaki.

Mellette mások is probálkoznak, de csak olyanok, akik elvannak keseredve, amiért egy szép lány szóba se áll velük én viszont igen.

Szeretnék kapcsolatot, vágyom a szerelemre, de tudom, hogy senki mellett sem tudnék boldog lenni és a viselkedésemmel a barátomat is boldogtalanná tenném.Próbálok találni valami hobbit, amiben jó vagyok, de ha van is ilyen az anyagiak közbe szólnak.

Ugye jól teszem, hogy visszautasítok mindenkit, amíg legalább elfogadom, hogy sose leszek jobb annál, amilyennek genetikailag születtem és ha nem is fogom magam soha imádni, de legalább elfogadom?