Elég egy kapcsolathoz, hogy szeretjük egymást, de a fiú tojik az egészre, a lány pedig csak magányosnak érzi magát, és minden nap sír miatta?

Egy ember azért van párkapcsolatban, mert boldog benne. Nem azért, hogy elmondhassa, hogy van valakije, vagy mert fél belőle kilépni.

Ha valami/valaki nem tesz boldoggá, és te ezt nyíltan megmondod, de nem változtat rajta, akkor mégis mit vársz?

Hogy majd megváltozik és hirtelen érdekelni kezdi, hogy boldogtalan vagy? Ha eddig nem érdekelte, akkor holnaptól mi fog változni szerinted?

Semmi. Ha nem jó, nem változtattok, akkor lépj ki, és keress olyat, aki meg tudja adni azt, amire vágysz!

Rövid az élet, feltűnt?

Lehet hogy buta kérdés de minek vagy vele ha semmibe vesz?

Inkább azt kérdezd meg magadtól hogy mikor szakítasz vele?

Ő nem szeret csak te hiszed azt.

Edesem, ez minden, csak nem kwpxolat, max, osszejaras - bar en a reg latott barataimmal ertelmesebben viselkedek, mint ti egymassal.

Szakits, hidd el, sokkal jobb lesz.mi ugyanigy szivattuk egymast a volt parommal o letojt, en bogtem, alig kommunikaltunk, stb. Fel evig ez ment, aztan szakitott velem. Azota sokkal jobb a hangulatom, vidam lettem mmegint, es rajottem, ez nem kpcsolat volt mar... Regota nem, csak lakotarsi viszony, max.

Pesze, hogy ezt erzed, mikotpr kulon vagytok, en az eso honapban naponta 6 orat biztosan ogtem, allandoan ot kerestem, vartam, hogy megis visszajon es ujra egyutt leszunk.

Azotqa eltelt lassan harom honap, es nem akarom, hogy egyutt legyunk. Realisan latok, latom, hogy mi lenne megint. Ideig-oraig jo, aztan ugyanazt folytatnank, amt abbahagytunk.

Nehez, pokoli, de el kell engednetek egymast! Most jobb, hogy evekig benne vagy egy tragya kapcsolatban, boldogtalanul? Hat, nem.

Menjetek szet, es mikor mar mulik a megszokas - nem a masik! - utani vagy, valtsatok.

Amiket most leírtam, ez valóban egy regény, de mivel téged és barátodat érinti, gondolom érdekelni fog. Ezek saját tapasztalatok is, hosszan átéltem, abból érzem, hogy mi történik. Legalább is ez egy nagyon általános kapcsolati szar helyzet, elég sokan vergődnek benne.

A kapcsolatokban az az érdekes, hogy letojhatja a lány is, a fiú is, de a sírás mindig a lánynál marad. Ebből nem lehet kiindulni önmagában, hogy ki sír többet, mert az minden esetben a lány szokása lesz, a hím csak csendesen haldokol, ha nem érzi jól magát. Gondolom először vígasztalt, próbálkozott, majd a 10-ik esetnél megunta, ebből pedig az lett a konklúzió, hogy már biztosan nem szeret? Kemény dolog egy rossz kapcsolatban élni, én tudom. De ha elhasználódott és felemésztettétek egymást, akkor kevés az esélye a javításnak, pihenni kell és tanulni belőle.

Leírom én mit gondolok, ha már belebotlottam, bár nem győzném bármikor hangsúlyozni. Egy kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet, egymás kezelése és értékének felfogása, ez egyoldalúan nem áll meg, hacsak nem baromi magas az egyik fél türelme és toleranciaküszöbe. A szeretet az csak erre épül, nélküle nyilván nincs. A szerelem (a valódi) pedig szintén ezekre épül, tehát az még gyengébb lábakon áll ezeknél. Nyilván senki se vallja be, hogy az egyik hiányzik részéről, de ugyanakkor tudjuk, hogy egy gyakori veszekedős és szenvedős kapcsolatban éppen mindegyik hiányzik. Én úgy gondolom, hogy ahogy megyünk egyre feljebb, egyre kevésbé számonkérhető bármelyik. Szerelmet hülyeség kérni, nem azon múlik, a szeretet részben befolyásolható, akarható, a tisztelet pedig már teljesen az egyéntől függ, tehát mindenki tehet róla, hogy gyakorolja-e a másik felé. Ha vallja a szeretetet, akkor a tisztelet legalább megvan. Tehát nem a kapcsolat bontására törekszik, az ő fejében az áll fent, hogy tartja a frontot, és nincs könnyű dolga. (biztos vagyok benne, hogy ő is hasonlóan vélekedik, jobb körülmények közt meg is kérdezheted tőle).

De valóban még nem elég tapasztalt ahhoz, hogy kifejezze magát. Szerintem olyasmit vár el tőled is, hogy hasonlóan viselkedj, mint ő, vagyis kerüld a savazást és a hisztit, hisz ő se hisztizik, tehát te vagy a romboló energia. Az ő fejében ez olyan, hogy a veszekedős életmód tőled azt jelenti, hogy nem kíméled őt, nem érdekel, hogy ő jól érezze magát, nem vigyázol rá, (ellentétben vele) tehát nem is tiszteled, és amúgy azt is gondolja, hogy te se szereted, csak nem fogja ezt kikérni magának, amikor a te problémádat éppen erre az aránytalanságra alapozod.

Úgy is mondhatnám, hogy hülyén jönne ki, ha egyszer csak ez lenne a problémája, hogy szerinte te nem szereted rendesen, miközben végig te hangúlyoztad ezt. Egy hím érzelmi intelligenciája ilyen, sajnos ez nem csak nála működik így, a nevelésből ered, ahogy a többi problémára is reagál. Ha őt valami rossz éri, akkor a lelki energiát arra alapozza, hogy önmagában hordozza és mást óv meg, de mivel egy lány teljesen más iránymutatást kap a szülőktől és a baráti köreitől, ő azt gondolja, hogy neki nincs semmi baja mert nem akarja kimondani, és ha nem akarja, akkor az csak azt jelentheti, hogy nem érez és nyilvánvalóan tojik mindenre.

De a nemek közti különbség nem okozna problémát, ha mindketten képesek lennének egymás anyanyelvére és ezek tiszteletére. Ilyen például, hogy ha rossz a kapcsolat, akkor nem hibáztatjuk egyoldalúan a másikat, talán ez az elsőszámú hiba. Ha felvállaljuk a problémát, akkor közös erővel javítunk rajta, közben feltételezve a másik jószándékait is. Nem állunk bosszút. Ha elmondjuk, hogy nekünk mi a rossz, akkor azt nem úgy kommunikáljuk, hogy a másik rossz, én meg jó vagyok és ez a baj, hanem megpróbálni valahogy úgy beszélni vele, hogy ne azt sugalljuk, hogy lenézzük őt az álláspontjaival együtt. Ez legtöbbször nincs meg, közben könnyebb lenne az élet, ha így működne. A jelenlegi helyzet, hogy te követeled a szeretetet, ő mondja, és nem hisztek egymásnak egy hosszú vergődés a szakítás felé, ennek vége úgyse lesz. Fontos az is, hogy a ragaszkodás az nem a szeretet jele. Van aki a saját programjai mellett akar a másikkal jól szervezett programok mellett élni, amíg a másik nonstop akarna vele lenni. Ezeket is meg kéne beszélni, hogy kinek mi az ideális és miért.

Sokkal több férfitól hallottam már, hogy nem mondani akarja a szeretetet, hanem adni, mert abban nincs semmi. De ha nem mondja, akkor az a probléma, ha mondja, akkor pedig az, hogy biztosan nem mond igazat. Ennek az lesz az eredménye, hogy tényleg nem fog szeretni a kapcsolat romlása és ellehetetlenülés érzése miatt, és ez az, amit te egyre erősebben megérzel. Örökzöld probléma. Sajnos meg kell szakítani a szeretet hajkurászását, mert ez csak egy véget nem érő cicaharc marad, eredményre nem vezet. Ha mondja, és kitart melletted, és nem csajozik, akkor a kapcsolat érdekében is érdemes elhinni az ilyet. Én pl borzasztóan utáltam, ha az exem azt csinálta, hogy én mondom neki, ő pedig megtagadta, mert dacos volt, vagy úgy érezte hogy oka van rá. Meg kell érteni, hogy ez nem egy ütőkártya, ezzel nem lehet játszani. Ha kétségbe vonjuk a részünkről, hogy szeretjük-e a másikat és ezzel akarunk ráijeszteni vagy magunkat sajnáltatni, akkor azzal csak azt a bizalmat vágjuk el, ami egy kapcsolat ütőere. Az meg sehogy se fog jól kijönni, jobban hasonlít egy hadat üzenésre, mint egy vélt krízis helyzetre. Nem fogja azt mondani, hogy nem szeret, akármi is történik, mert ha azt mondaná, az sokkal rosszabb lenne, te is tudod. De ha ki akarsz lépni, akkor benned is vannak kételyek, és te se szereted nagyon, ha folyton sírsz és haldoklik a kapcsolat. Teli vagy haraggal és dúl az igazságtalanságérzet, ne legyél álszent. Rád is olyan sötétség nehezedik, mint rá, más kérdés, hogy a szeretetet aránytalanul kommunikáljátok egymás felé. Na ehhez kell az a tisztelet, amiről beszéltem, hogy sikerüljön az ilyet is kezelni. Ha úgy élitek meg, hogy ez a krízis nem a világ vége, akkor lehet vele kezdeni valamit, ha te ezt mostmár úgy raktároztad el, hogy ő nem szeretett, te pedig őt mindig is szeretted, akkor nem tud megjavulni, mert benned marad. Részéről is, ha meg tudja osztani magát rossz végeredmény nélkül, és érzi azt a tiszteletet, hogy megoszthatja úgy is, hogy megértésre talál és megteheti, azután tudna csak fellángolni olyan szeretet, amit te is megérzel, addig nem, mert folyamatos tűzoltási folyamat játszódik le nála, amíg van mit elfojtani.

Pesze, hogy ezt erzed, mikotpr kulon vagytok, en az eso honapban naponta 6 orat biztosan ogtem, allandoan ot kerestem, vartam, hogy megis visszajon es ujra egyutt leszunk.

Azotqa eltelt lassan harom honap, es nem akarom, hogy egyutt legyunk. Realisan latok, latom, hogy mi lenne megint. Ideig-oraig jo, aztan ugyanazt folytatnank, amt abbahagytunk.

Nehez, pokoli, de el kell engednetek egymast! Most jobb, hogy evekig benne vagy egy tragya kapcsolatban, boldogtalanul? Hat, nem.

Menjetek szet, es mikor mar mulik a megszokas - nem a masik! - utani vagy, valtsatok.