Valóban én látom rosszul a helyzetet?

A páromon (1 éve vagyunk együtt) azt vettem észre, hogy mások iránt érdeklődik, és nem őszinte velem.

Jelek (bár szerinte ezeket csak én tekintem azoknak):

-ha náluk vagyok, és a számítógépet használom, figyeli, hogy mit nézek (mintha titkolna előlem valamit).

-egyszer (amíg WC-n volt) beleolvastam a Facebook-os levelei közé. Van egy lány, akire nagyon gyanakszom. A gyanúm jogos volt: megbeszélt a lánnyal egy találkozót. Utána szakítani akartam vele, de sírt utánam. (Biztos vagyok benne, hogy csak eljátszotta...)

-amíg szünetünk volt (1 hónap), akkor 3 hét után már teljesen letett rólam, ismerkedett, más lányokra verte a farkát... Ezt tegnap vallotta be véletlenül. Előtte azt hazudta nekem, hogy amíg van remény, évekig nem tenne le rólam.

Folyamatosan puszilgat, és azt mondja: "szeretlek", ami -szerintem- nagyon ellentmond a jeleknek.

A probléma nem is feltétlen a más lányokkal van, hanem azzal, hogy titkolózik. Számtalanszor elmondtam neki, hogy én akár a nyitott kapcsolatba is belemennék - vannak olyan tulajdonságok, amiket sosem érhetek el. Nem lehetek mondjuk 150 cm-es, 175 cm-es, vagy japán soha, és ő is csak egyszer él. Én is. Ki kell próbálni mindazt, amire vágyunk, és nem okozunk vele kárt másnak.

Ettől még lehetünk egymás jó lelki társai, én nem vagyok maradi. Az zavar, hogy hülyének néz.

Mást nem akarok, mert 1. nagyon kötődöm hozzá, 2. nehéz lenne mást találnom - elvileg szép arcú, vékony vagyok, és ápolt is, csak van egy betegségem, 3. a betegségemet a szüleim se tudják (talán nem is akarják) mire vélni, idegenkednek tőlem és elzárkóznak előlem. Azokkal, akikkel jóban vagyok (főként sorstársaimmal) ritkán tudok csak találkozni. Iszonyatos szeretethiányom van, és a koromból fakadóan párkapcsolatra is nagyon vágyom.

Amúgy a párom nem egy feltűnő látvány, meg sok pénze sincs. Ezek számomra csaknem jelentéktelen tulajdonságok számomra. Egyszerűen elfogadott a betegségemmel együtt. Ami már magában ritkaságszámba megy sajnos.