Ha felnőtt létemre még sosem volt kapcsolatom mi lesz így velem? Mi a megoldás?

Nem nyert. Nem írok ki soha ilyen kérdéseket alapjáraton, mivel tök felesleges. Szűz már nem vagyok (és elmondhatom, hogy azon nagyon ritka emberek közé tartozom, akik az igaz szerelmükkel vesztették el), és még soha nem voltam prostinál. Idiótának nem nevezném magam, sőt, bizonyítottan messze intelligensebb és jobb megfigyelő vagyok az átlagnál. Mondjuk a kor az véletlen épp stimmel. Pszichológushoz jártam, jó kis pénzlehúzás nem mondom, ha tudnék hazudozni az embereknek, biztos ez lenne a szakmám, 5 ezer/órából el lehet éldegélni.

Ha nem akar ne hallgasson rám, tudom a realitás fáj. Akkor maradjon a "járj buliba, kondiba; építs önbizalmat; légy laza" és az ehhez hasonló jól bevett és ezerszer elkántált "ős-igazságoknál", bővítse tovább a siránkozók táborát, nekem aztán mindegy.

" bizonyítottan messze intelligensebb és jobb megfigyelő vagyok az átlagnál"

Örülök, hogy így van. Ebben az esetben ugyanis nem kell hosszasan bizonygatnom, hogy a nők is emberek. És mivel emberek, mindegyikük külön személyiség, mint azt bizonyára észrevetted a nagy megfigyelőképességeddel. Tehát különbözik az ízlésük, a világképük, a céljaik, a gondolkodásmódjuk. Innentől kezdve viszont orbitális baromság az írásod.

Megmondjam, mivel veszed le a nőt legegyszerűbben a lábáról? Ha meggyőzöd, hogy rád, és csakis rád van szüksége. És hogy hogyan győzd meg? Na itt lépnek életbe a fenti soraim. Puhatold ki, ismerd meg, mik az elvárásai, és akkor már csak azoknak kell megfelelned.

Addig, amíg ezt nem teszed, Evolúció bácsi elégedetten dörzsöli a tenyerét, hogy na, még egy balfék kihullott a rostán, neki már nem lesz utódja.

Na ide figyelj te személyiség zavarát és ostobaságát primitív önelégültséggel kompenzáló suttyó!

Neked először önmagadat kellene tisztába tenned, de nagyon és akkor talán módod nyílna észre venni, hogy a női lélek milyen sokrétű és hibái mellett bizony gyönyörű, ahogyan egy férfi lelke is. De ezt te egyelőre képtelen vagy észlelni, mert nem látsz az önteltségtől. Szerényebben, sokkal szerényebben és önkritikusabban kellene viselkedned. Így, és csak így képes lennél észlelni a valóságot, de legelőször is önmagadat. Tehát először önkritika, aztán még egy kis önkritika és végül még egy kis önkritika! Tanácsokat pedig csak is az után adj, hogy alaposan szembe néztél önmagaddal és ezt minden áldott nap újra és újra megteszed, és ha kell igen sirasd el a szomorú múltadat. Máskülönben, Fiam, neked még nagyon sok szenvedést kell kiállnod a tapasztalatlanságod és a butaságod miatt.

Te, pedig, kérdező, hallgass a fentebbi okos és igen csak bölcs női tanácsra, mert érdemes!

Na, persze, azt a szempontot sem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy talán nem is a nők között kellene társat keresgélned, hanem a fiúk között...? Hm? Ez is egy lehetséges alternatíva: A legnagyobb tisztelettel vetem fel a kérdést.

Nem szabad feladni! Próbálkozni kell egyszer, tízszer, százszor. Hidd el tudsz mindent ami kell.

Fontos, hogy ha valakivel elkezdesz ismerkedni, ne akard siettetni az eseményeket. Csak lépésről lépésre. Sokan ott rontják el, hogy pár nap után azt hiszik ebből nem lesz semmi, mert még mindig nem történt semmi. Az udvarlás régen nem véletlen tartott olyan sokáig. Meg kell adni a módját, egy kapcsolatot jól meg kell alapozni. Ha minden lépést lassan, megfontoltan teszel meg, a következő lépés magától jönni fog.