Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit tennétek a helyemben? Mit választanátok?
Sziasztok...
8 éve létrehoztam egy online közösséget amit 4 éve bezártam és elég sokszor éreztem magamban a tüskét amiatt, hogy megígértem embereknek, hogy újra indítom, de eddig nem történt meg.
Barátnőm jogosan mondja, hogy elhanyagolom, hisz sajnos pár hónapja annyira zavar ez a tüske, hogy nagyon rákattantam és be akarom fejezni...erre koncentráltam és ez vonta el a figyelmem a depresszióról akkor, végül sok jó pillanatot éltem át a közösségnek köszönhetően, az egész életemre kihatott, hisz emiatt kezdtem neki programozni, rengeteg embert megismertem ott...
Barátnőmnek megmondtam, hogy be akarom fejezni féléven belül ezt a dolgot, de addig sajnos nem sok időm lesz rá, hetente egyszer találkozunk (hétvégéket együtt töltjük általában) viszont ez a dolog leköt és elég sok időt felemészt...pl amikor itt van és "filmezünk" én közben is dolgozok...
A barátnőm nagyon érzelmes típus és elég sokszor hallgatom a nyávogását, hogy nem figyelek rá, néha van amikor csak nyávogni van kedve, nincs is különösebb ok, ezeket könnyen hárítom, viszont amikor jogosan jön a hiszti rá akkor kb két tűz között érzem magam...egy 4 éves tüske és a jelenlegi probléma, hogy elhanyagolom...
Le akarom zárni ezt a dolgot még akkor is ha bukás lesz a vége, számomra az is lezárás, csak vége legyen, ha meg siker akkor egy jó közösség virágozhat tovább...és persze mellette sokkal több időm lesz a barátnőmre.
Nem tudom mit tegyek, ezt a 4 éves tüskét viseljem tovább és hagyjam cserben továbbra azokat akik számítanak rám, vagy a barátnőmet hanyagoljam el eléggé, azért nem teljesen...már felajánlottam neki, hogy legyen vége, mert nem akarom, hogy végig szenvedje ezt a dolgot, erről ő dönt...az most mind1, hogy lelkileg engem ez hogyan érintene az számít, hogy ő ne szenvedje végig ezt a pár hónapot miattam.
Szerintetek mi a legjobb választás?
Viselni a több éves tüskét és cserben hagyni az embereket?
A tüskét pár hónap alatt kihúzni, de addig a barátnőm miatt érzem rosszul magam + neki sem jó és talán rámegy az egész kapcsolat.
Az elején nekem szakítani, hogy ő ne szenvedjen?
22F
#5:
azt mondta megérti és támogat, viszont nem akarom, hogy miattam szenvedjen...
7 évig voltam depressziós, lassan 1 éve, hogy vége lett...nagyon sokat köszönhetek ennek a közösségnek...a programozással eltereltem a figyelmem, a közösség tagjaival nagyon jókat szórakoztunk, többekkel találkoztam személyesen...senki nem tudta, hogy depressziós vagyok, szerencsére még itthon sem, sikerült nevetés mögé rejteni a fájdalmam és ezt részben nekik köszönhetem. 4 év alatt sokan megunták a várakozást, de őket sem akarom cserben hagyni...de legfőképpen magam miatt csinálom, mert lelkileg úgy érzem, hogy kezd a depresszió úrrá lenni rajtam ismét, mert valójában nagyon is érzelmes típus vagyok csak ezt nagyon mélyen elrejtettem magamnak és elővettem egy álarcot ami megvéd mindentől...csak amikor egyedül vagyok akkor nincs ki miatt fent legyen ez az álarc és akkor nagyon fáj a tüske...
Volt régen egy rémálmom ami talán életem legrosszabb álma volt...ültem a gép előtt és dolgoztam egy dolgozó szobában, mellettem egy ágyon feküdt egy lány...a fejemben ott volt az, hogy van egy közös hálószoba, szóval az is az álom része volt...és elfogott az a szörnyű érzés, hogy én dolgozok ő meg itt van mellettem és nem a hálószobában alszunk éppen...hogy miattam van ott, miattam szenved...ezt nem akarom élőben átélni...
Valamilyen szinten próbáltam őt is belevonni, ápoló nőnek tanul és olyan dolgokat kértem tőle ami részben a szakmájához tartozik, igazából soká lesz rá szükségem, de szerettem volna éreztetni vele azt a sikerélményt amit én értem el ezáltal...
A szakítás azért merült fel, mert nem akarom, hogy miattam szenvedjen...ha elhagyom és más boldoggá teszi az nekem is jó, viszont ha miattam szenved azt én is megszenvedem...nem akarok visszazuhanni a depresszióba...el akarom varrni a múltam elvarratlan szálait...a lehető legkevesebb fájdalom árán...
#6:
itt nem a közösség az ok, hanem a magamról alkotott kép...lelkileg fáj, hogy cserben hagyok másokat...ha nem lenne senki aki számít rám akkor nem érdekelne ez a dolog...
szeretni szeretem, pont ezért nem akarom, hogy mellettem szenvedjen...
Ennek a dolognak köszönhetően leraktam 3 szakmát, életcélt kaptam, rengeteg embert ismertem meg, elég sok munka lehetőséget kaptam ezek miatt...de ami a legfontosabb, hogy kisegített a depresszió alatt...nem hagyott elsüllyedni a magányban, az önsajnálatban...tehát kb egész életemre megalapoztam a jövőmet ezáltal...
A barátnőmtől is sokat kaptam, viszont mivel 7 évig voltam depressziós mindenkitől óvtam a valódi énem...az érzelmes oldalam csak néhány embernek mutattam meg akik nagyon sokat segítettek, ezen kívül álom világban voltam boldog, mert az álmomban szeretetre vágytam...most tőle a valóságban is megkapom ezt, viszont én nem tudom ennyire kifejezni felé, hogy mennyire szeretem...az érzelmes oldalam mélyen el van temetve, hogy ne sérüljön...még ő sem éri el sajnos...nehéz ezt elmagyarázni...
le kell zárnom mindent a múltamból, hogy újra a régi lehessek olyan mint a depresszió előtt, csak ne annyira nyálas :) a barátnőm elég érzelmes, viszont én mélyen eltemetem az érzelmeim ha valaki a közelemben van...nagyon kevés ember tudta igazán elérni azt az oldalam...sérülékeny és a barátnőm elég gyorsan összetudná törni akár egy rossz szóval...elég a falon keresztül szűrődő szeretet számára, így visszapattan a fájdalom...viszont ha kihúzok minden tüskét akkor újra lehetek olyan mint régen...mondjuk annyira nem akarok érzelmes lenni, de végre kitudnám fejezni az érzelmeim...
lehetőségnek nem rossz, hogy kevesebbet foglalkozzak a dologgal, viszont lelkileg kezdek megzuhanni a múltbéli terhek miatt...úgy érzem visszahúznak és a legjobb barátom akire eddig mindig számíthattam félévre elmegy...ő kb mindent tud rólam, ő is nagyon sokat segített, ő ismeri milyen vagyok valójában...lehet nyálas, hogy 2 pasi érzelmekről beszél, de úgy éreztem sokszor, hogy csak ő érti meg amit mondok, hogy mennyire fájt nekem akkor...
a tüskékkel eddig vele osztoztam szavak nélkül, ő óvott meg attól, hogy fájjon...de ő nem lesz itt ezért meg kell szabaduljak a tüskéktől, plusz előny, hogy onnantól valószínűleg az érzelmes oldalam merem majd megmutatni másnak is, hisz nincs benne annyi tüske...van még néhány ember akiknek tartozom feléjük is törlesztenék amennyit tudok...
#7: nem
#9: az nem fontos most...
válasza:Csak néhány hozzáfűznivalóm lenne a vívódásodhoz:
1. Soha nem leszel olyan, mint a depressziód előtt, ugyanis akkor még gyerek voltál, a felnőtt éned pedig az elmúlt évek alatt alakult ki. Kisebb változások még lehetségesek (pl. felhagyni a depresszióval, bízni az emberekben), de ha arra számítasz, elérheted azt, hogy visszalépj a múltba, csalódni fogsz, és ismét depresszióba süllyedsz. Azt az embert kell elfogadnod önmagadnak, aki ma vagy, és ha úgy érzed, lenne hova fejlődnöd, akkor abba az irányba indulj. Ha nem így teszel, irracionális célokat fogsz kergetni, és összeomlasz a kudarctól.
2. A barátnőd tudni fogja, mikor boldog, és mikor nem. Hogy néz az ki, hogy te ki akarod őt dobni azért, mert te azt gondolod, boldogtalan? Ha így lesz, majd szól. Ez az egész arról szól, hogy el akarod lökni magadtól valamilyen ürüggyel, mert már nem szereted, vagy mert még mindig véded magad, nem bízol benne, félsz, hogy fájdalmat fog okozni.
3. Fogadd el, hogy nem vagy sem jobb, sem rosszabb, mint a többi. Márpedig mások összeegyeztetik a hobbit, barátnőt és munkát. Tudom, mert az én párom is depressziós volt, emiatt egyszerűen lelépett a térképről, pedig egy online közösséget vezetett (egészen véletlenül..), és miután jobban lett, ismét belevágott az egészbe a tiédhez hasonló okok miatt, miközben keményen dolgozik a munkahelyén, és tőlem sem akar megszabadulni. Sőt.. Ha valami igazán fontos, akkor képes megoldást találni, hogy megőrizd. Ha mégsem érzed igazán fontosnak, hogy a barátnődet és az oldalt (ami egyébként már 4 éve jegelve van, mit számít, ha pár hónappal tovább tart feléleszteni?? Ez inkább rögeszme számodra ebben a formában, mint cél..) összehangold, akkor a kettes pont lép érvénybe (nem szereted, vagy önvédelmi mechanizmus), és ezzel is csak a visszatérő depressziódra erősítesz rá, eldobsz magadtól valami jót azért, mert úgy érzed, érdemtelen vagy rá. Mi ez, ha nem a depresszió egyik fő jellemzője?
válasza:Hú, eléggé túlkomplikálod. Mintha filozófus szakon végeztél volna úgy írsz. Mint egy érzelmes nő.
Van két dolog és a kettőre nincs elég időd, ezért csak az egyik maradhatna ami a munka számodra.
Nem szeretem azokat a dumákat, hogy mellettem nem boldog, ezért inkább legyen mással. Jobb lenne ha leülnétek megbeszélni a dolgot, hogy a barátnőd hogy áll ezekhez a dolgokhoz.
Mindig van egy középút, egy kompromisszum. Próbáld meg először azokat és ne akard egyből a legrosszabbat.
De amúgy miért hagynád annyira cserben az embereket, hogyha csak kicsit kevesebbet foglalkoznál az oldallal és több ideig tartana lezárni, mert nem minden nap foglalkozol vele, hanem kicsit ritkábban? Pl. ha most nem lenne facebook pár hétig, semmi baj nem lenne. Az emberek szeretik az oldalt, de kibírnák. Kapna valami gebaszt, nem működne és addig kéne várni még megjavul. Én simán várnék 3-4 héttel többet is mint amúgy meg tudná valaki csinálni, ha mellette semmi mással nem törődne.
Az embernek van magánélete és ezt biztos megértenék. Sok embernek lehetsz hálás az rendben van, de nem kell minden nap mindenkinek mindent visszaadni.
Neked is kéne egy kis lazítás, Egy kisebb túra, séta, kirándulás a barátnőddel, egy-két nap strand, mozi, hogy ne mindig a programozás irányítson. Kicsit frissülj fel és gondold át még egyszer.
Mindig azt javaslom, hogy csúsztass, hogy másra is legyen időd, pl. a barátnődre. Nem gondolok én napokra, csak egy bizonyos napra, esetleg pár órával többre, amit a barátnőddel töltesz.
válasza:Kulcsmondatok. Gondolkozz el rajtuk.
"Ha valami igazán fontos, akkor képes megoldást találni, hogy megőrizd."
Az oldal ami már "már 4 éve jegelve van, mit számít, ha pár hónappal tovább tart feléleszteni??"
"eldobsz magadtól valami jót azért, mert úgy érzed, érdemtelen vagy rá"
#12:
Nem a gyerek oldalam akarom visszahozni hanem az érzelmeimet felszabadítani, kifejezni...mert most nem fejezem ki, ha fáj valami azt is elnyomom és amikor egyedül vagyok akkor nézek szembe ezekkel...sem a jót sem a rosszat nem tudom megfelelően lereagálni, ha szidnak vagy ha dicsérnek egyik sem vált ki belőlem jó érzés, csak "legyek rajta már túl" érzést érzek és egyedül nézek szembe azzal, hogy mit is éreztem, milyen hatással volt rám a szidás/dicséret...de egyiket sem szeretem kapni
Bízni bízok az emberekben ezzel nincs gond, a hétköznapokban úgy tűnök, hogy tök laza vagyok semmi problémám, szó szerint nevetés és mosoly mögé rejtem a fájdalmam és örömöm is...ez egy kialakult reflex bennem így reagálok ha bántanak, vagy ha örömöt szereznek.
Mondhatni 2 oldalam van, van egy laza céltudatos csak a tudásnak élő oldalam aki kizár szinte minden érzelmet és van egy másik ami meg pont az ellenkezője, de ez jó mélyen el van zárva és ezzel egyedül nézek szembe, másoknak nem merem megmutatni mert sérülékeny. Alapból védekezésnek a laza énemet "veszem elő" minden szituációban, kevés embernek mutattam meg a másik oldalam.
Mind2 oldal én vagyok, de nagyon erős a határ a kettő között és ezt akarom eltüntetni, egyszerre lenni céltudatos jó kedvű és figyelmes érzelmes kedves...sajnos gyerekkorom óta túl őszinte vagyok és kerek perec ki szoktam mondani emberekről a véleményem, megpróbálom nem bunkón kifejezni, de sokszor megbántok vele valakit. Tehát pl ha valakinek nem áll jól valami és megkérdezi a véleményem akkor megmondom, hogy nekem nem tetszik még akkor is ha tudom, hogy ez neki nem fog tetszeni.
Én elmondtam a barátnőmnek, hogy nekem ez nagyon sok időmet fel fogja emészteni hónapokig és ő döntse el, hogy kibírja e úgy, hogy nem fog állandóan hisztizni és kiidegelni mind kettőnket...annak nincs értelme ha nem bírja ki, hogy neki is rossz legyen és emiatt még nehezebb legyen mindkettőnknek...
Eddig nekem is ment úgy ahogy, 3 munka + barátnő + haverok + tanulás + szórakozás + pihenés + család...legtöbbet a munka vitt el sajnos, a szórakozás és a tanulás együtt állt a második helyen, mert éjszakákba nyúlóan tanultam ami egyben a szórakást is nyújtotta...viszont ez a 4 éves teher a 8 éves évforduló óta és azóta, hogy a legjobb barátom bejelentette, hogy kimegy külföldre egyre nagyobb nyomást jelent számomra...és le akarom venni ezt a vállamról...
Nekem minden nap számít ebben a dologban, mert minél hamarabb szeretném letudni elindítani és ha bukás lesz a vége akkor sem leszek csalódott, mert végre levettem a vállamról a terhet...
#13:
az a baj pontosan nem tudom leírni, hogy mit érzek...de remélem nagyjából érthető :)
Beszéltem vele, rá bíztam a döntést, de úgy gondolom, hogy nem fogja kibírni, azt mondta ki fogja, de a múltbéli dolgokból úgy érzem, hogy nem fogja fel a dolognak a súlyát amivel én tisztában vagyok. És nem akarom hisztibe hajszolni mert az sem neki sem nekem nem tenne jót, csak nekem van egy védelmi mechanizmusom amitől enyhülne a fájdalmam, de neki nincs ilyen...
Én remélem 5 hónap elég lesz erre és be tudom fejezni, de mi van ha 6 vagy 8 hónap lesz? Vagy ha az 5. hónap közepén kap egy hiszti rohamot, mert elhanyagolom és nem tudok rá megfelelően reagálni így szétmennénk...persze ezek ilyen "mi van ha" dolgok, de ismerve őt úgy gondolom elég nagy a valószínűsége ezeknek, mert régebben is mondta, hogy nem fog hisztizni dolgokért, de ugyanúgy teszi...ha normálisan akar valamit megbeszélni az más, de ő sokszor hisztisen nyávogva mondja és ettől én azonnal bezárkózom, mert védem az érzelmes oldalam így más szemmel nézve mondom a dolgokat, nem érzem át a helyzetét...viszont később amikor egyedül vagyok elgondolkodok ezeken a hisztiken, tudom sokszor igaza van, de megkértem már, hogy NE hisztisen mondja el, hanem normális hangnemben. Szerintem ezzel egy időzített bombát csinálnék a barátnőmből ami minél később robban annál nagyobbat szól majd...és ez egyikünknek sem jó, főleg ha robban...
A legjobb út az lenne ha betudnám fejezni a munkát 5 hónap alatt vagy hamarabb, a barátnőmre is lenne elég időm és én is boldog lennék...de sajnos a nap 24 órából áll és ha leredukálom az alvási időmet 3-4 órára hétvégente is akkor sem jönne ki minden...főleg ha rossz hangulatomban vagyok mint tegnap este is akkor nem tudok dolgozni és éjfél körül vagy előbb lefekszem...és így megint időt veszítek...
4 éve áll a dolog, voltak ígéretek, dolgoztam is érte elég sokat, mások is segítettek...aztán mindig valami miatt voltak megállások...most már nem akarok ilyet, be akarom fejezni...magam miatt is, hogy megszabaduljak ettől a tehertől és mások miatt is akik bíztak bennem és még bíznak. Ha megint félgőzzel csinálnám akkor hosszabb ideig tartana és ki tudja akkor lehet megint lenne egy kis szünet a munkában akár 1 nap akár 1 hét akár 1 hónap vagy több...és ezt nem akarom! Ez nem ego meg presztízs kérdés számomra, lelki nyomást fejt ki rám, hogy miattam áll az egész dolog, igaz én miattam létezik is, de ez egy lezáratlan dolog számomra és pontot akarok tenni a végére.
Az a baj a csúsztatás megy lassan 4 éve kisebb szünetekkel...volt, hogy egy kisebb dologgal kezdődött aztán jött más és más...viszont eddig nem volt ekkora nyomás ez számomra, de mostanra elviselhetetlen.
válasza:"Ha megint félgőzzel csinálnám akkor hosszabb ideig tartana és ki tudja akkor lehet megint lenne egy kis szünet a munkában akár 1 nap akár 1 hét akár 1 hónap vagy több...és ezt nem akarom! Ez nem ego meg presztízs kérdés számomra, lelki nyomást fejt ki rám, hogy miattam áll az egész dolog, igaz én miattam létezik is, de ez egy lezáratlan dolog számomra és pontot akarok tenni a végére. "
Ne félgőzzel csináld, hanem háromnegyed gőzzel, de mégse teljesen. Szerintem nyugodtan tarthat tovább a dolog, ha már így is 4 éve állt. Ha 5 hónapból 10 hónap lenne az szerintem beleférne. Így fele időd amit arra szántál mehet a barátnődre.
Amúgy te szerelmes vagy? Nem jó érzés a barátnődhöz odabújni, cirógatni, kényeztetni egymást, szeretkezni egy jót, beszélgetni a dolgokról? Neki kiöntheted bármikor a lelked, ő az akinek meg kell, hogy hallgasson és nektek kéne kettőtöknek közös megoldást találni, nem pedig az, hogy te megmondod, hogy 5 hónapig nélkülözlek, kibírod vagy nem? Mert te adtál neki most választási lehetőséget.
De ez így nem jó. Kompromisszumok útján kéne ezt megoldanotok.
Ne érjen lelki sérelemként, lelki teherként, hogy még nem vagy kész vele. Engedd el kicsit magad és élvezd az életet.
Én nem aggódom, pedig én is tanulok programozást, tudom, hogy sok időt kell felette ülni, míg valami jó lesz, de számomra a tiszta érzelmek mindig is fontosabbak lesznek. Barátom műfordító, tolmács, rendezői asszisztens. Neki is sok időt kell majd ülni a dolgok felett, sok időd vesz el a munka. (Eddig csak nyáron csináltuk, mert még egyetemre járunk)
Amúgy mennyi időt tudsz a barátnőddel lenni? Minden hét szombatja úgy hogy ott alszol az úgy oké? Addig ki tudnál kapcsolni, mert az neked is egy jó pihenés és a barátnőddel is jót teszel, vagyis a kapcsolatotokkal.
Egy héten 1 nap szabi s barátnőddel szerintem nem nagy megerőltetés.
#16:
eddig hétvégente találkoztunk (általában egész hétvégét együtt töltöttük) + hétköznap 1 napot, de ezt nem minden héten, 2-3 hetente...
Időbeosztásomról annyit, hogy 05:30-kor kelek elkészülök aztán indulás munkába, 4-kor végzek munkahelyen, kb 6-ra érek haza, van amikor barátnőmhöz megyek, de általában még Pesten találkozunk és együtt megyünk...
Otthon munka (privát munka + saját fejlesztés), játék, film, tanulás (általában egyben van a munkával, párhuzamosan a kettő) és olyan 0-2 óra között fekvés, van amikor korábban, de általában éjfél után...
Heti 2-3 este skypeon chatelek barátnőmmel miközben játszok/dolgozok/filmezek.
Igazából már ez a 4 év is nagyon sok és jó lenne túl lenni rajta még akkor is ha mondjuk bukás lenne a vége.
Szerencsére nem vagyok szerelmes, számomra a szerelem lila köd ami elvakít és voltam már szerelmes, biztosan állíthatom, hogy nem vagyok az és ez számomra jó dolog, mert nem tudnék semmi másra koncentrálni...felborítaná az egész életem...
Igazából az eddigiekhez képest a változás az lesz, hogy kevesebb időt tudok barátnőmre fordítani akkor is amikor itt van. Általában elfoglalja magát, szoktunk filmezni, együtt is szoktunk játszani, természetesen szeretkezés és összebújás is van. A szeretkezés 1.5-2 óra körül van, szóval nem 5 perces menet...a kommunikáció is elég jó közöttünk szerencsére...mindent megtudunk beszélni bármiről is legyen szó.
Több éve programozok a tudásom meg ezen az új téren hiányos, de gyorsan belejövök, csak maga a tervezés és kivitelezés sok idő, maga az ötlet kifejtése és a kód megírása...barátnőm kisgyermek ápolónak tanul és dolgozik már mellette (kórházban 1. év után felvették, de még van 1 éve). Ő is elfoglalt lesz, de eddig abból volt főleg gond, hogy nem tudtunk többet találkozni, mert neki több szabadideje lett a nyári szünet által, viszont én 2 éve dolgozom, nekem nincs "nyári szünet", csak szabadság.
Majd kiderül, hogy fogja tudni viselni ezt a dolgot főleg, hogy sokszor dolgozik szombaton vagy vasárnap így egy nap kiesik.
válasza:Ezeket a sorokat már olvastam.
Nagyon túlinspirálod a dolgot, ezt a napi beosztásod is mutatja. Így egy robot leszel, aki soha nem élvezi majd az életet.
lehet, hogy egy robot így beszél aki soha nem élvezi az életet :D de én nem vagyok robot és élvezem az életet :) mármint amit csinálok azt élvezem...
szeretek a munkámmal foglalkozni, barátnőmmel foglalkozni, vagy épp csak játszani vagy valahogy kikapcsolódni...
viszont van ez a dolog amit be kell fejeznem...beszéltem a régi tagokkal még évek múltán is sokan várják és hisznek benne, szóval be kell fejeznem.
válasza:"szóval be kell fejeznem"
Na csak ennyi. De ezen nem kell kattogni, hogy úristen mi lesz ha nem rohamosan dolgozol az ügyön, hanem mellé hagysz teret másra is.
Befejezed még 1 év alatt úgy, hogy közben boldog is vagy. Szerintem ez így jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!