7éve vagyunk együtt a párommal és nem igazán akkar gyereket. Lassan 1éve kint dolgozik külföldön, eddig mindig volt valami kifogás mért nem szeretne babát. Mit tegyek?

Szerintem tiszta sor. Nem igazán szeretne gyereket. A férfiaknál a gyerekvállalás érzése nem úgy mint a nőknél. A férfiaknál fokozatosan alakul ki és erősödik.

Ha 35 éves és még nincs semmi affinitásra rá, akkor szerintem már nem is lesz.

Szerintem jól érzed, nem közös az utatok, jobb ezt tisztázni és külön utakon folytatni.

Egyrészt abban egyetértek vele, hogy felesleges úgy babát vállalnotok, hogy ő legfeljebb havonta 2x látja a gyerekét, inkább akkor megvárná gondolom, amíg tényleg együtt tudtok élni, mint egy normális kis család, és nekem az is egy értelmes indok, hogy ha te kimész mellé külföldre, akkor egyrészt a magad ép eszének megtartása, másrészt meg az anyagi biztonság megteremtéséhez nem árt, ha neked is van egy állásod. Azért egy baba nem két fillér, komoly anyagi kiadásokkal jár, és kérdezd meg akármelyik egyedülálló anyukát (vagy azt, akinek a férje külföldön dolgozik, és kéthetente jár haza hétvégére), igenis nagy segítség, ha van egy férfi, egy társ melletted, aki néha le tudja venni a terhet a válladról- mert akármennyire is vágysz most egy babára, azért éveken át napi 24 óra folyamatos görcsös figyelem és aggodalom igenis kimerítő.

Szóval ebből a szempontból értelmes kifogásokat hozott fel, de ez nem változtat a tényen, hogy kifogások. Jól mondták korábban: ha most nem akar babát, sőt, esküvőt se nagyon, akkor később sem fog. Itt nincs jó megoldás, rá nem erőltetheted a dolgot, mert annak nem lesz jó vége, de az téged sem tesz boldoggá, ha a magad álmairól lemondasz. Ezt meg kell beszélni, őszintén és higgadtan, hogy van-e értelme egymás idejét húznotok, mert ha ő nem akar belátható időn belül családot alapítani, akkor te még addig lépnél tovább, amíg megteheted (tehát gyerek nélkül, fiatalon, kívánatosan).

3-as válaszolónak "férfiaknál a gyerekvállalás érzése nem úgy mint a nőknél. A férfiaknál fokozatosan alakul ki és erősödik. "

Ezzel a kijelentéssel vitatkoznék. Ne általánosítsuk a férfiakat se. A párom egész életében gyerekekről álmodozott saját elmondása alapján. Már most is meghatódik, ha rá gondol, hogy pár év múlva vállalhatunk babát...

Ezt a kérdést a párkapcsolat elején tisztázni kellett volna. Ha nem családcentrikus a párod, akkor miért várod el, hogy akarjon gyereket? Ha tudtad, hogy te akarsz gyereket, akkor miért olyan párt választottál, aki nem akar? Gondolom az, hogy kijelented, hogy nem családcentrikus, az már azt jelenti, hogy többször tanúságát adta ezen tulajdonságának.

Ha együtt sem éltek szinte a külföldi munka miatt, akkor mi tartja össze a kapcsolatot? Szereted egyáltalán vagy csak a megszokás miatt vagytok együtt, esetleg szeretnél már gyereket és félsz, hogy egy új kapcsolatban még több idő lenne mire összejönne?

te is dolgozol már kint?

talán akarja hogy legyen munkád, önálló kereseted, ne csak rá várj

5-ös, attól még az én mondatom nem lesz igaztalan.

Én csak azt írtam, hogy a nőknél - nem én találtam - a gyerekvállalás érzése villámcsapásszerűen jön. Jöhet az a villámcsapás 16 éves korában is.

A férfiaknál, inkább mocorog az érzés, lassan alakul ki. Kinél előbb kinél később kinél soha.