Mit tegyek, ha ennyire zavar, hogy a barátnőmön van pár plusz kiló? Hogyan mondjam ezt meg neki?

És mit mondjak szerinted a lánynak? Te mit szerettél volna szívesen hallani, amikor neked ez volt?

De ne haragudj már, miért beszélünk állandóan a szülésről? Én értem, hogy az az eszmény, hogy olyannal kell összejönni, akivel akár az egész életünket leélnénk, nem pedig csak egy évre kell, de hány partnere van valakinek, mire eljut eggyel a gyerekvállalásig? Bocs, de én ebben még nem gondolkodom, amikor barátnőt választok. Én egy-két években gondolkodom, pontosabban először rövid távban, abban, hogy adok neki egy esélyt, aztán meg fokozatosan hozzászoktatom magam a tudathoz, hogy sokáig is együtt lehetünk. Senki nem úgy áll hozzá, hogy "na, ez a csaj olyan, hogy 8 éven belül el fogom venni feleségül", amikor még alig ismeri. Nem értelek titeket. Értem, hogy az lenne szép, ha így működne a világ, és senki nem jönne össze érdekekből, meg kompromisszumokból, meg mindenki jámbor, becsületes lélek lenne és senki nem kalandokat keresne, meg próbálkozna, de én úgy látom, a való élet sokkal inkább így működik. A fiúk nem egy életre tervezik elkötelezni magukat, amikor barátnőt keresnek. Ez majd hosszabb együttlét után lesz téma. Én is szeretném, ha olyan egyszerű lenne a dolog, mint az amerikai filmekben, hogy kinézem azt a csajt, aki a legjobban tetszik, és automatikusan én is bejövök neki, és nincs semmiféle számítás meg kompromisszum (ismerek ilyen srácot, nem tudom, hogy csinálja. Neki mindenben ilyen egyszerű az élete. Semmi komplexusa nincs, semmi konfliktus önmagával. Irigylem őt.) Olyan, mintha ti burokban élnétek, életidegennek érzem ezt a gondolkodást. És kicsit képmutatónak. Ne mondjátok már, hogy nektek nem volt olyan partneretek, akivel csak úgy voltatok, hogy "nem az igazi, de valami megfogott benne, úgyhogy meglátjuk, legfeljebb szétmegyünk pár hét után"! Persze tudom, a jelenlevők mindig kivételek...

És ha mindenképp választ akarsz: nem tudom, lehet, hogy mire eljutunk a gyerekig, addigra már annyira megszerettem az illetőt, hogy már nem fog számítani. Vagy lehet, hogy olyannal jutok el idáig, aki szenvedélyes sportoló és nagyon ügyel az alakjára. Mit tudom én. Komolyan azt várod, hogy erre legyen kész válaszom a húszas éveim legelején? Hagyjatok már ezzel. Nem tudom, ahogy azt sem tudom, hogy hogy oldom majd meg a szexet terhesség alatt, mit kezdek a sörhasammal (bár remélem, sose lesz), mit fogok csinálni, ha a gyerekem nagy lázadó lesz, vagy ha kihullik a hajam, vagy ha majd idős korban is kívánni fogom a szexet, vagy ha a feleségem majd az agyamra megy, mert 45 évesen rájön, hogy ő él-hal Balázs Paliért. Nem tudom, fingom nincs, és nem is akarom tudni. És nem is kell tudnom. Majd ha eljön az ideje, megoldom úgy, ahogy tudom. Nem érzem azt, hogy ebben a korban ennyire előrelátónak kellene lennem úgy, hogy pár hete ismerek egy lányt. Képzeljétek, van olyan, hogy tizen- és huszonévesek két hétig, két hónapig, fél évig stb. járnak, aztán rájönnek, hogy nincs meg valami, vagy végig nem volt valami, csak kompromisszumokat kötöttek. Sőt, olyan is van, hogy valaki nem olyannal veszti el a szüzességét, aki később a felesége lesz, vagy akire szívesen emlékszik vissza majd 20 év múlva, mert az volt a célja, hogy elveszítse, mert már gáznak érezte. Tudom, durva és hihetetlen.

Nevetségesnek érzem, hogy ilyesmit akartok számon kérni rajtam. Lehet, hogy lesz egy vékony feleségem, akivel gyerekvállalásig már eleget szexeltünk, és utána már fontosabb lesz a munka, a gyerek és a kocsi. Fingom nincs. Más hogy oldja meg? Majd megoldom úgy én is. Az én anyámnak se lett hasa, vagy ha lett, olyan hamar lejött róla, hogy én nem emlékszem: tessék! Minden elfogultság ellenére mondhatom, hogy gyönyörűen néz ki most is és sokkal szebb, mint a korabeli nők többsége. És láttam róla képet régről, nos, akkor nem ez volt a helyzet. De apukám mellett megváltozott, "kivirágzott" és nagyon szép lett. Ezért érzem baromságnak ezt a hosszú távú előre tervezgetést, mert ebből is látszik, mennyit változhatnak az emberek. És ezért nem érzem magam eretneknek, amiért azt mondom, hogy ez a lány is, bár nem pont olyan az alakja, mint amilyet igazán szeretek, még sokat változhat. Nem fogom a vállaimra venni 10 év gondját már előre, ha nem haragszotok, így is épp elégszer teszem. Sokkal több olyan dolgot bánok az eddigi életemben, amit hasonló okoskodás miatt nem tettem meg, mint azokat, amiket megtettem, de nem bizonyultak jó döntésnek. A rossz döntésekből is lehet tanulni.