Porig aláztam azt a lányt, akit mindenkinél jobban szeretek – mert porig alázott Ő is. Miért van mégis lelkiismeretfurdalásom?

Igazából már magam sem tudom, hogy érez-e egyáltalán valamit irántam, már nem tudok kiigazodni Rajta, mikor beszélgettünk (és tudja, hogy mennyire szeretem, nyomulok is rá rendesen), hirtelen találkozott egyik ismerősével, és szemem láttára megcsókolta, megölelte.

Ekkor csak néztem, de szólni nem bírtam, aztán elmentek együtt.

Végül 1 napra rá, mikor megint találkoztunk, majd szétvetett az ideg, próbált velem beszélni, de én porig aláztam, hülyének, sötétnek, sekélyesnek, marhának, baromnak, önzőnek, szemétnek, és még ki tudja, minek neveztem, rohadt durva hangnemben, az összes hibáját előkaptam a kalapból, és olyan szinten kegyetlenül szemébe köptem, hogy hogy volt pofája ehhez, mikor tudja, mennyit jelent, és mennyire szeretem. Aztán elmentem, rá sem néztem. Tudni kell róla, hogy nincs sok önbizalma, én már hónapok óta nyomulok rá, szeretem, gyakran konkrétan bántott, sértegetett, de ezzel a lesmárolom előtted a másik srácot dologgal eltört a mécses, soha nem beszéltem így vele, és olyan szinten ledöngöltem a sárga földig, hogy igazából nem hittem volna, hogy ezt megteszem. Őrülten szeretem, de nekem ez már több volt a soknál. Jól tettem, vajon? Helyesen cselekedtem? Megjegyzem, azóta (1 nap) nem kerestem, nem keresett, nem is nagyon volt neten sem fent... Most mit tegyek? Egyáltalán tehetek valamit? Átkozottul lelkiismeretfurdalásom van, hogy bántottam.