Néhányan panaszkodtak hogy a társuk túl szereti őket! Ez hogyan lehetséges? Hogy lehet szeretettel megfojtani az embert?

Szép és jó amit a #10-es ír. Én is nagyon szeretem a barátomat, fél karomat adnám érte és sokszor gondolok rá napközben. Ettől függetlenül nem érzem, hogy normális lenne innentől kezdve minden percünket egymás mellett, egymással tölteni. Szerintem inkább az a fura, ha valakinek nincs semmi más elfoglaltsága, mint a párja.

Persze elképzelhető, hogy mindkét fél igényli a folyamatos közös programot és ez őket tökéletesen boldoggá teszi. Rossz szavam nincs rájuk!! Csak akkor van gond, ha az egyik fél ezt kevésbé igényli. Ettől még nem hiszem, hogy kevésbé szeretnék egymást.

Szeretek a barátnőimmel is lenni és saját programokat csinálni. Ettől még ugyanúgy ott van a gondolataim között a barátom is.