Csak én vagyok olyan Béna hogy akkor tudok az életben helytállni ha van mellettem társ?

Hát igen... általában a harmincas-negyvenes nők már elvárnak a férfitól egyfajta érettséget... azok a férfiak, akik bármilyen téren nem tudnak ennek megfelelni, azok keresnek huszonéves nőket, mert nekik kevesebb is elég... ;)

39 évesen egyszerűen nem találtam olyan független férfit, aki hozta volna azt "szintet", amit várok egy férfitól (bár huszonévesen még elég lett volna, amit nyújtani tudtak...). Úgyhogy én is kénytelen voltam összejönni egy érettebb harmincévessel. :)

Nem mondom, hogy rossz teljesítményt nyújtok az életben, ha egyedül vagyok, de egyértelmű, hogy szárnyalok, ha megvan a biztos háttér kapcsolati téren, legyen szó akár munkáról, akár más területeiről az életnek.

Abba nem akarok belemenni, hogy milyen nehéz 41 évesen párt találni, 35 évesen is látom, hogy nagyon beszűkülnek a lehetőségek ahhoz képest, ami 10 éve volt, de azért normális hozzáállással, normális jellemvonásokkal, megfelelő háttérrel (munka, anyagi helyzet, etc) talán nem lehetetlen... vagy csak túl rövid ideje vagyok szingli, és még nem jöttem rá, hogy tévedek? :P