Furcsán lett vége a barátommal. Igazából nem is szakítottunk. Veletek volt már ilyen?

Velem egyszer történt meg,az első szerelmemmel.18 éves voltam és végtelenül naív.Két napig nem keresett,mivel vizsgaidőszak nem sikerült neki túl jól,ezért gondoltam,hogy tanul,sokat.Felhívtam két nap után,éreztem a hangján,hogy jó kedve van,mosolyog,meg is könnyebültem,azt hittem,hogy semmi baj..csak én kombinálok.Tévedtem.Mondta,hogy a kapcsolat elejétől fogva voltak hibák,és elgondolkozott azon,hogy legyen vége.( Soha nem mondta volna,hogy van valami problémája,esetleg valamit szeretne,vagy roszzul csinálok) Fél óráig beszéltünk,alig bírtam tartani magam,hogy el se sírjam magam.Soha többé nem jelentkezett.Szerelmes voltam,és naív.(Jogász hallgató volt<-feltételeztem némi őszínteséget azért)Ma már nem is törödnék az ilyen gerinctelen emberekkel.

NE törödj vele,ha nem tisztel meg Téged,azzal,hogy a szemedbe mondja meg,hogy VÉGE...akkor jellemtelen alak.

19L

19:44-es vagyok.Nekem a barátnőim segítettek,hogy nehogy megalázzam magam.(Sokat sírtam,és el akartam mondani,hogy szeretem,és megváltozom,ahogy ő akarja)

Hm...egy év telt el..de SOHA nem süllyednék le.Beszélj a barátnőiddel,csináljatok közös programokat.

Hát ha már a cifra "végeknél" tartunk, én is hozzátoldok 2 rövid történetet.

1. Sráccal április vége felé jöttünk össze, az első hónap mondhatni mesés volt. Aztán vhogy sose ért rá találkozni, mindig közbejött neki vmi, sosem volt elérhető. Msnen passzív volt, úgy kellett belőle kihúzni a szót. Nem tudom, a röpke 3 hónapig tartó párkapcsolatunk alatt hányszor találkoztunk, de sztem 2 kezemből is jócskán maradna ujj, ami nem kell a számoláshoz... A lényeg a lényeg: nem mertem szószerint rákérdezni, h "Figyi, miért csinálunk még mindig úgy, mint ha járnánk?" - vagy vmi hasonló, pedig tudtam én, h mi a szitu, csak nem mertem szembenézni a tényekkel. EGY IDEIG. Aztán megerőltettem magam, és erélyesen írtam neki msnen (addigra már vagy 1 hónap telt el randi nélkül, pedig csak a szomszéd településen él), h "találkozni akarok veled, mert beszélnünk KELL. Nem szeretnék, nem jó volna, hanem KELL." - érdekes módon erre már bele tudott ülni a nyomorult kocsijába, és el tudott jönni hozzám. Pont a 3. hónapfordulónkon volt... Én meg addig csűrtem-csavartam a dolgokat, mire ő kimondta, h legyen vége. De még vigasztalt, h ugye nem fogok sírni, és h rá mindig számíthatok, mint barátra.

Ez az első.

A 2.: netes ismertség, 1. randi, előtte napokig/pár hétig célozgatások, tervezgetések, elképzelések msnen és e-mail formájában. Randi alatt ölelések, búcsúzáskor csók. Aztán elmentem nyaralni 1 hétre, közben írtam smst, h jó lenne majd összefutni, mire a válasz: "haverjaimmal leszek, nem igazán fogok ráérni." - akkor hallottam róla utoljára XD

23/L

20:46-os vagyok, még egy kis hozzáfűzés egy korábbi válaszoló kapcsán (aki 2 órát és 1.5 órát várt a srácra.)

Olyan is volt, h kollégiumból feljöttem Pestre csak azért, h a "szerelmemmel" (marhanagy szerelem volt... XD) találkozhassak, nagyjából 2-re ért fel a vonat, vagy vhogy így. Tudni kell a srácról 3 fontos dolgot:

1: notórius késő

2: emésztőrendszeri betegsége van, ami néha súlyosabb néha enyhébb tünetekkel jár

3: a legjobban a hazugságokhoz ért (erre túl későn ébredtem rá.)

Szóval én kis naiv vártam a pályaudvaron rá, biztos csak késik. szokott késni. Eltelt 1 óra, gondoltam, felhívom. Hát, csörög csörög, de nem veszi fel senki. Na ekkor jött a 2. pont: biztos rosszul van, történt vele vmi, baja van... mégegy órát vártam, közben újra próbáltam hívni párszor, semmi reakció.

20:46-os vagyok, még egy kis hozzáfűzni való egy korábbi válaszoló kapcsán (aki 2 és 1.5 órát várt a srácra)

Kollégiumból jöttem fel Pestre, h találkozhassak a "szerelmemmel" (marhanagy szerelem volt... XD), nagyjából 2re volt megbeszélve, addigra ért fel a vonat.

3 dolog, amit tudni kell mindenekelőtt róla:

1.: notórius késő

2.: emésztőrendszeri betegségéből kifolyólag hol enyhébb hol súlyosabb tünetei vannak (ergo nem mindig beszámítható az egészségi állapota)

3.: a legjobban a hazugságokhoz ért. (erre túl későn ébredtem rá.)

Szóval odaértem, és vártam rá 1 órát, nem jött... gondoltam, biztos késik, máskor is késett már.

aztán megpróbáltam felhívni, csörög csörög, de nem veszi fel senki. Itt jött a 2. pont, talán valami baja van, rosszul lett, történt vmi vele... Meg is ijedtem. Eltelt egy újabb óra, közben újra próbálgattam hívni, de semmi. A 3. óra után felültem a visszafelé vonatra, mert muszáj volt mennem, és még akkor is tökre kétségbe voltam esve, h vmi baja történt, elütötte egy autó, akármi, és írtam neki smst, h ne haragudjon, de hazamegyek, és etc.

Erre sem jött semmi válasz, napokig voltam kétségek közt.

Aztán egyszercsak írt iwiwen, h így és úgy, de ez történt és az történt... én meg megkönnyebbültem, h nincs baj, nem került kórházba, nem amputálták a lábát, nem rabolták ki, semmi ilyesmi, jól van.

Kis naiv...

HÓNAPOKKAL KÉSŐBB derült ki, h aznap, mikor több mint 3 órát vártam rá a pályaudvaron, ő egy másik lánykával beszélgetett msnen, és a lány tudott is róla, h randija lenne, és kérdezte is, h nem akar -e már indulni, nem megy -e, és mit válaszolt erre:

"úgyis észreveszi, h nem vagyok ott."

a lánytól tudom, aki volt olyan drága, felvette velem a kapcsolatot, és elküldte nekem e-mailben a beszélgetést.