Ti mit tennétek a helyemben?

Szóval 2 éve ismerek egy lányt akivel már másfél éve együtt vagyunk.Távkapcsolat, 19 évesek vagyunk, nagyon messze vagyunk egymástól 2 hetente szoktunk találkozni.Voltak kisebb nagyobb gondjaink mint minden kapcsolatban, ezeket nagyrészt én kezdeményeztem és 99%-ban az volt az ok, hogy keveset foglalkozik velem.Régen ez nem volt így.Rendesen tudtunk beszélni de bármiről.Érződött a lelkesedése, hogy érdeklődik irántam tényleg jól elvoltunk.

Viszont úgy már január óta kimerül annyiban a napi kommunikáció, hogy "Szia, hogy aludtál?Az jó, én is.Megyek ebédelni.Megjöttem.Kimegyek a kertbe mert anyu megkért rá.Itt vagyok de most anyu megkért, hogy teregessek ki.Vagyok, fürdök aztán leszek.Itt vagyok de elmegyek sorozatot nézni anyuval meg vacsizok majd leszek.Na jóéjt...." Minden nap.

Amikor találkozunk akkor tök jó minden, vannak programok, tudunk beszélgetni, szórakozni, hülyülni szóval így élőben egyáltalán nem lapos a kapcsolat.

Konkrétan már azt is megmondtam neki, hogy beérem én azzal is ha napi egyszer masszívan egy órát csak velem van és beszélgetünk mert ezt már nem bírom, hogy egy -éppen mit csinálok- naplónak használ.

Többször mondja szeret és, hogy én vagyok a legjobb dolog az életében, bármit megtenne értem és nagyon hosszútávra tervez velem.

Viszont ezt én ha nem vagyok vele fizikailag egyáltalán nem érzékelem.Jó persze amikor vizsgaidőszak volt akkor kénytelen voltam elviselni ezért nem is említettem meg neki mert tisztában voltam vele, hogy tanulnia kell.De már nyár van és még mindig ilyen a helyzet.

Szóval a lényeg igazából most jön:

Tavaly nyáron alig tudtunk együtt lenni mert egész augusztusban dolgozott azért mert az anyja megparancsolta neki.Az egy nagyon rossz hónap volt mert szinte még annyit se tudtunk beszélni amennyit általában és csak egyszer tudtunk találkozni.Azóta megígérte, hogy ezen a nyáron nem megy el mert terveztük, hogy elmegyünk kirándulni a hegyekbe, strandolni stb..De tegnap előtt közölte, hogy megy....mert az anyja megparancsolta neki és, hogy ő nem tehet ellene semmit.Én meg leírtam neki, hogy szerintem az ember nem így viselkedik azzal akinek sokszor mondja, hogy bármit megtenne érte.Mert én érte hagynám a p*csába azt a szájbab*szott munkahelyet.

Na és akkor megkérdezte azt ami miatt úgy döntöttem, hogy megérdeklődöm más mit gondol erről:

"Mi garantálja, hogy ha nem megyek augusztusban dolgozni akkor még sokáig együtt leszünk?"

Én meg így teljesen ledermedtem.Megkérdeztem, hogy ezt a kérdést most k*rvára komolyan gondolta?Ő meg csak nem tudom nem tudom...De az ehhez hasonló kérdések nagyon gyakran vannak pl múltkor amikor mondtam neki, hogy ha ilyen helyzet van legalább a kisujját megmozdíthatná értem és tenne valamit amivel rendbe hozza a dolgokat.Ő meg erre:

"Ha teszek valamit akkor újra normális lesz minden?"

Most az ilyenekre mit kéne válaszolnom?...Ezek szerint inkább megkérdezi minthogy megpróbálja mert feleslegesen nem akarja pazarolni rám az energiáját?Vagy csak én gondolom, hogy ez így van?Szerintem azok alapján amiket mondott nem így kellene reagálnia a helyzetre.Mert én egyszerűen már annyi baklövését elnéztem neki, megbocsátottam neki akkor amikor okot sem adott rá.De ezt már nem bírom idegekkel, hogy-hogy lehet ennyire nemtörődöm pedig csak ha egyszer megpróbálná, ha egyszer. Én megbocsájtanék mert nagyon szeretem.

De nem, ehelyett idióta kérdésekkel bombáz "Mit tehetnék?Fogalmam sincs mit csináljak..."

Nagyon jól tudom, hogy nem várhatom el tőle, hogy napi 24/7-be velem foglalkozzon, nem is várom el.Én csak napi 1 órát kérek de ő egyszerűen nem veszi észre, hogy néha bizony tenni kell a szerelméért ha azt akarja, hogy vele maradjak úgy ahogy régebben én tettem nagyon sok mindent érte és nem csak annyit kérdezni, hogy ha egy akadályba ütközünk, hogy "most akkor tényleg vége?"