7,5 éve vagyok együtt a párommal, és beleszerettem valaki másba, azt hiszem. Mit tegyek? (részletek lent)

Ott a segitseg a kommentekbe draga, csak ertelmezni kell!

HAGYD EL!!! Az lesz neki a legjobb!

A 7 év a misztikus szakaszhatár, akkor meg főleg, ha az első kapcsolatod.

Bár nagyon romantikus lenne, az első szerelmek ritkán tartanak a sírig.

25 évesen ne engedj a megszokásnak, - tudod merre a jövőd, hát indulj!

Szerintem 25 évesen még nem vagy lemaradva semmiről, ha nem vagy szerelmes és ennyire másra vágysz, csak a saját életed teszd tönkre ha most benne maradsz ebben a kapcsolatban. Mert az emlékek, az a sok minden, ami összeköt jelenleg, azok nem fognak elmúlni, és majd 40 évesen, két gyerekkel állsz ott a férjed mellett, boldogtalanul, hogy hát te már évek óta nem vagy igazán szerelmes, más emberre vágysz, és mi lett volna, ha...

Meg abba is gondolj bele, hogy ez a másik férfi mennyire fog bízni benned, ha sokáig húzod a dolgot. Mármint, én a vőlegényemért elhagytam a volt fiúm, igaz, csak 1,5 és nem 7,5 évig jártunk, de az érzéseim hasonlóak voltak, mint neked, és elhiheted, hogy ő sem akarta, hogy elhagyjam. De elég rövid időn belül ez megtörtént (21 voltam)- a vőlegényem utána mondta, hogy részben emiatt tud bennem igazán bízni, hiszen nem játszogattam vele sokáig, hanem eldöntöttem, hogy igazán kivel is akarok lenni, és ennek megfelelően cselekedtem. Részben azért is volt könnyű a döntés, mert úgy gondoltam, ha most ennyire nagy hatással tud rám lenni valaki, akkor 10, 20, 30, 40 év múlva mi lesz? Másrészt meg te is vagy még annyira fiatal, mint én voltam, hogy ha esetleg mégsem úgy alakulnak a dolgok, akkor még nyugodtan találj újabb és jobb lehetőségeket. De félek, hogy egy jó kapcsolat fenntartására kevés az, amit te érzel a párod iránt, és főleg, hogy idővel már lehet, ő sem fogja tolerálni, hogy mást szeretsz, és mással (is) szexelsz, de a jelenlegi szerelmed is lehet, idővel így fog hozzáállni a dologhoz, hogy hát oké, ő a titkos szerető, de többet nem akar, védve magát az esetleges vágyaktól, merthiszen azt látja rajtad, hogy IGAZÁN nem is rá vágysz. Mert tudod, ha valakivel együtt akarsz lenni, akkor vele leszel- ebben a korban legalábbis nincs semmi, ami bármilyen módon akadályozna ilyen döntésekben, hiszen te magad is mondod, szerelmes nem vagy, csak a szánalom és sajnálat, meg a régi szép idők emléke tart a párod mellett. És sajnos, ez szerintem bőven kevés bármelyikőtök boldogságához.

Huha 6 evig nem dugtal felre, nagyszeru, megy erte a nobeldij.

Kepzeld engem elhagyott a felesegem, egy masik pasiert, de mikor erezte, hogy mas irant erez valamit akkor elemalt es elmondta, hogy ki akar lepni a hazassagunkbol, nem akar megalazni, megcsalni, mert nem tudna tukorbe nezni utana. Mondtam, hogy jo, gondolja at mit akar, ha most kilep az ajton utana nincs vissza ut, szabadon azt csinal amit akar es mindenki valalja a kovetkezmenyeket. Elment, ahogy fordult a kulcs a zarba, google, birosagi ugyfelfogadasi ido megnez, az elso munkanap beadtam a vallasi keresetet, 4 honap mulva szetvalasztottak. Ennyi, es megmaradt a gerinc.

Nem azzal van a baj, hogy mással akarsz lenni, hanem hogy ha valaki kitartott melletted eddig, akkor ordas nagy taplóság megcsalni, pláne kétszer, nem is értem, hogy hogy sikerült - azt meg pláne nem, hogy miért számít még "közös barátnak" az említett arc. Azzal nyilván nem tudsz mit csinálni, ha már nem akarsz vele lenni, de ettől még minimum őszintének kéne\kellett volna lenned.

Szakíts, mindenki jobban jár, a közös jövőtöket felteszem egyikőtök sem úgy képzeli el, ahogy most vagytok, jobb meg nem lesz.