Ez egy k*rva érdekes sztori lesz, de kíváncsi vagyok mi a véleményetek róla?

egy lánnyal lassan egy éve ismerjük egymást, főként neten beszélgettünk, nagyon zavaros a kettőnk viszonya, általában tépjük egymást, de volt egy masszív "mindkettőnk-csak-a-másikkal-foglalkozott" időszak első 2 hónap. tényleg, egymás nyakán lógtunk. én szeretem őt azt hiszem hogy ő is szeret engem csak nem nagyon vallja be magának sem. akárhogy is, mindkettőnk ismerősei már tépik a hajukat, mert egymásról beszélünk. hogy nem értjük a másikat. gyakran kimondjuk, hogy jó, soha nem beszélünk többet, aztán máshogy alakul. ha összefutunk, utána általában napokig fel vagyunk zaklatva. neki azóta már lett egy barátja, de hallottam, hogy főleg hozzám hasonlítgatja, és nagyon gyakran (szinte mndig) én vagyok a téma. nekem is alakulhatna lánnyal dolog, de én visszalépek, mert ezt nem tudnám megtenni. hogy szerethetjük, vagy inkább szerethetem ennyire, ha alig-alig találkoztam vele (cam az mindig volt), hangját is hallottam, nagyon sokszor, de... nem tudom, miért van ez. volt már lányokkal dolgom, de ez valamiért más, mint a többi. ezt a lányt nem tudom elfelejteni. teljesen megváltoztattuk egymást, és emiatt valamilyen szinten utálom őt, és persze utál ő is engem. volt már valaki így? ez szörnyű.