Van egy lánynak barátja, már régebbóta udvarolok a lánynak, minthogy meglenne ez a srác. Jól teszem?

Szóval már jóval régebb óta ismerem ezt a lányt, mint a másik srác, akivel összejött, és régebben is nyomultam, és most még durvábban nyomulok rá, nagyon keményen már, pedig tudom, hogy barátja van. De a srácot már nagyon bosszantom, próbált „lebeszélni” a lányról, de nem jött össze neki, de kezd elfogyni a türelmem, és félek, hogy egy alkalommal meg fogom csókolni a lányt, spontán, akár a srác előtt, mert fogy a türelem, fogy a türelem… És nem igazán akarok lemondani a lányról. Sőt. Nagyon érdekel. Sőt. Képes lennék még ártani is a barátjának. Sőt. Már azon is gondolkodtam, hogy bepiszkítom a kezem (van könnyűvérű haverom, lány, aki biztos elcsábítaná). Szóval, a lényeg, nekem nagyon sokat jelent ez a lány, és félek, nem bírom tovább türtőztetni magam, és olyat teszek/tehetek, amit megbánok.