Hogyan kezeljem azt, hogy ennyire megkívántam mást?

Egy szörnyen önző dolgot fogok most leírni, de komolyan kétségbe vagyok esve.

Több éve együtt vagyunk már párommal. Most egy új munkahelyen megismerkedtem valakivel. Eleinte teljes felüdülés volt, hogy van valaki, akivel tényleg úgy érzem, el tudok beszélgetni ott, keresi a társaságom, és élvezi is. Nagyon helyes srác, már az első perctől kezdve feltűnt, viszont nem ilyen céllal kezdtünk meg barátkozni. Eleinte csak beszélgettünk, aztán ő kezdeményezett fizikai kontaktust, megsimította a hátam, megölelt, néha megfogta a kezem, megpuszilt, amit én ártatlan dolognak tartottam, és nagoyn jól esett. Vonzódtam hozzá, meg volt a kémia, de ilyen máskor is előfordult már, általában egy kis idő után alábbhagyott, beértem a barátsággal, stb. Páromnak is elmondtam mindent otthon, hiszen megbeszéltük mindig az ilyen dolgokat. Nem féltékeny típus, sok fiú barátom van, különösebben nem akadt ki egyiken sem, hiszen tudja hogy nem mennék bele semmi olyanba, ami már túllép egy határt. Viszont elkezdtem észrevenni magamon hogy a vonzalom nemhogy alábbhagyott, de egyre erősebb lesz. Izgulok, ha tudom hogy találkozni fogunk. Vágyom arra hogy beszélgessünk (munkaidőn kívül is szoktunk interneten), és arról fantáziálok, hogy majd elmegyünk együtt valahova. És írtó rosszul érzem magam emiatt. Nem akarom megbántani a páromat, nem akarok titkolózni előtte, de szörnyen fusztrál mikor arra kell gondolnom, hogy talán az lenne a legjobb ha megszakítanám a kapcsolatot a kollégával, próbálnék egy kicsit távolságtartóbb lenni. Mit tehetnék?