Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel?

Habárt nem 22 vagyok, de ez nekem tökéletesen megfelelne, veled is lennék és magánszférám is lenne.

Mit meg nem adnék ha ez lenne nálunk. Mi távkapcsolatban élünk, utoljára januárban találkoztunk, csak naponta beszélgetünk, de az még sem ugyan az.

Nekem az agyamra menne, ha a barátom minden nap többször felhívna. Szerintem ezen ne nagyon pattogj, ha minden más jól működik. Nekem is volt olyan barátnőm, aki kiborult, mert a barátja túlórázott és a kollégákkal sokáig benn maradt, de mióta ő is dolgozik és sokáig benn van és van mindenféle dolga amit csinálhat több emberrel találkozik napközben stb. azóta egyáltalán nem zavarja. Szerintem te is kezdj el emberekkel találkozni a köztes napokon, és ne rágd magad rajta túl sokat, vannak emberek, akiket nem azért szeretünk, mert napi 3-4-szer felhívnak, ettől még lehet nagyon jó és stabil a kapcsolatotok. Esetleg jegyezd meg, hogy tényleg nagyon örülnél neki, ha minden este rád gondolna és írna egy sort lefekvés előtt, te is írj neki egy sort, és már tuti írtok egymásnak minden nap.

Első barátomnál 18-23 éves koromban minden másnap nála aludtam és/vagy az egész napot együtt töltöttük mert két nap meló, két nap pihi felosztásban dolgozott. Viszont meló idején is elvárta volna, hogy hívogassam, meglátogassam (üzletben dolgozott, én meg egyetemista voltam), mert ha nem biztos nem szeretem. Pedig csak annyi volt a bűnöm, hogy úgy szerveztem az életem, hogy minden elmenős programomat arra a két napra raktam mikor ő dolgozott így meg valahogy nem rá gondoltam mikor épp a barátnőmmel csacsogtunk vagy hivatalban ültem ügyet intézni. De minden este beszéltünk én ezt így elégnek éreztem, ő nem. Esetleg a barátod tud róla, hogy te vágysz arra, hogy napközben is keressen többször? Ha nem, akkor egyszerűen neki erre nincs igénye vagy simán elfoglalja magát, te is tedd azt. Nem szép dolog a moncsicsi módra a másikon csüngés. Önálló emberi lények vagytok elvileg, akkor bizonyítsd, hogy Te is.

Én is olyan vagyok, mint te: zavar, ha a párom nem keres. Egyszerűen mondd meg neki, hogy azért jól esne, ha egyszer kétszer azért felhívna vagy írna neked :) Ennyi az egész. Persze nem kell egymáson csüngeni egész nap (bár mi a párommal mindketten olyan típusok vagyunk, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk elszakadni a másiktól, ha haza megy, akkor is már a buszról ír stb). Viszont volt olyanban is részem még előtte, hogy az aktuális kedves egyáltalán nem keresett, sőt, fel volt háborodva, ha felhívtam vagy írtam neki. Azért szerintem ez sem épp egészséges. Próbálj te is megértő lenni, kössetek kompromisszumot.:) Ha meg továbbra is rosszul érzed magad emiatt, akkor jobb, ha keresel valaki olyat, aki jobban ragaszkodik hozzád.:)