Meg fog ez valaha változni, vagy feleslegesen kínzom magunkat?

Párom és én 3 éve vagyunk együtt. Ez idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy sok, számomra zavaró tulajdonsága van. Vagy pontosabban hiányossága. Én fontosnak tartom a helyesírást, a választékos fogalmazást, a tájékozottságot, olvasottságot, stb. Nem kirívó mértékben, de azért egy olyan hétköznapi szinten. Nála ezek nincsenek meg, legalábbis nem annyira, ahogy én szeretném. A helyesírásban a mai napig én javítgatom ki, igaz, most már nem túl gyakran. De ugyanez igaz a fogalmazókészségére, abban sincs a topon, és még sorolhatnám. Én pedig annyira szeretnék rá felnézni, de így nem tudok... Mikor beszélgetünk, legtöbbször én hozom fel a témákat, hogy épp ezt hallottam, vagy azt olvastam, rá pedig szinte minden az újdonság erejével hat. Zavar, hogy ő nem érdeklődik a világ dolgai iránt, és rengeteg dolog, amiről csak úgy elméleti szinten beszélgetnék teljesen ki is esik, mert tőle azt a választ kapom, hogy mivel vele ilyen nem történt, nem tud rá mit mondani. Szeretném, ha magától jutna el oda, hogy fejlessze magát, hogy fejlődni akarjon, és ne csak az én unszolásomra. De nem tudom, hogy ez el fog-e jönni valaha, tekintve, hogy már lassan 30 éves.

Persze most csak a zavaró dolgokat írtam, egyébként viszont rengeteg jó tulajdonsága van, mindezek ellenére még mindig nagyon szeretem őt, és habár távkapcsolatban élünk, kitartottam mellette. A mai napig konkrétan sírva fakadok (pedig egyáltalán nem vagyok az a sírós típus), ha úgy érzem, ma nincs rám ideje, vagy ha nem a tervezettek szerint sikerül a találka és el kell halasztani akár csak egy nappal. Voltak már egyébként mélypontjaink is a fentiek miatt, de akárhányszor megpróbáltam szakítani, 1-2 nap után mindig visszataláltunk egymáshoz. Hiába próbáltam, nem tudtam jól érezni magam nélküle, és akarva akaratlanul rajta járt az eszem. Azonban a fenti dolgok nélkül nem hiszem, hogy zavartalanul boldog közös életünk lehetne. Szóval a kérdésem, hogy vajon érdemes várnom a változásra, vagy inkább mégis új életet kéne kezdenünk, akármennyire szeretem és fáj is?

L