Hogyan akadályozzam meg, hogy ez tönkretegye a kapcsolatunkat és én se sérüljek?

2 éve vagyok egy nagyon jó kapcsolatban. Nem is itt van a probléma gyökere, hanem ott, hogy ezer éve nincsenek barátaim. Lány vagyok, de olyan környezetben mozgok, ahol nincs másik lány, csak fiúk. Ehhez hozzáadhatjuk még azt is, hogy alapból nehezen oldódok fel közösségben. Namost A helyzet régóta kínoz, megpusztulok a magányban, nem is érzem magam boldognak. Így léptem bele ebbe a kapcsolatba, amit sokra értékelek, szeretem és nem akarom elveszíteni. Drága páromnak sok barátja van és amióta együtt élünk kezd számomra kiéleződni ez a kontraszt kettőnk között. Tehát őt hívják programokra amikről én itthon csak álmodozom. Leginkább akkorra szervezi ezeket a baráti összejöveteleket amikor én ott sem vagyok, más fontos dolgom van, pl. vizsga miatt nem tartózkodom a városban stb. Ha ott vagyok, inkább lemondja, de mi ketten nem megyünk el sehova (ahhoz nincs kedve). A kérdésem leginkább az, hogy aki hasonló helyzetben van, mit érez, mit tesz másképp, hogyan alkalmazkodik stb? Azt mondja a jövőben gyakrabban szeretne úgymond eljárni otthonról, küzdjek meg vele. De hogyan? Nem akarom, hogy azt mondja én "nem engedem el". Nem akarom hogy a haverjai előtt szégyenkezzen, hogy "az asszony nem engedett el". Ez Qrvára megalázó lenne nekem is. De a másik oldalról nézve, meg hogyan tudnék boldogan itthon ülni amíg ő szórakozik, hogy fenébe várjam haza kiegyensúlyozott mosollyal, anélkül hogy bármi jelét lássa mennyire kínoz ez a felállás. Senkim nincs ebben a városban ahol élünk, sehova nem tudok elmenni. Csak kérlek olyat ne írjatok hogy amíg ő odavan én főzzem meg a vacsorát és hűtsem be a sört, mert igen, megcsinálom, de itt nem arról van szó, hogy mit kezdek magammal addig, hanem hogy mit Érzek!