Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak, ha a párom játssza az eszét, meg a sznobot az irodalom és a filmek terén, holott a tudása felszínes?
Ő elméletben mindig az IMDB-hez igazítja, milyen filmeket néz meg. Azt mondja, hogy hetes alatti Imdb-s filmeket sosem néz meg. Kb. ennyiben merül ki az igényessége, de még ez is hazugság mert sok filmjének csak 5-ös vagy 6-os az IMDB-je. Azon kívül nem ismeri a RottenTomatoes-t, sem Roger Ebertet. Erre csak rávágja, hogy neki saját véleménye van és nem hagyja magát befolyásolni egy "senki által" - értsd. Roger Ebert.
Meg hogy nem néz régi filmeket, mert azok szarok, és csak az öregek néznek ilyeneket, akik ezeken nőttek fel. A művészfilmek szarok, a régi filmek szarok, a musicalek szarok, a tudása a Vissza jövőbenben, az Üvegtigrisben, 1-2 híres Stephen King-adaptációban, a Tarantino-filmekben és Marvel-filmekben merül ki(amik jók, de a filmkultúra korántsem ennyiből áll)
Az irodalmi tudása meg kb. annyi, hogy kijelenti hogy Petőfi mennyire idegesítően túlértékelt volt, meg biztosan sokkal több híres költő van, akik nem válhattak híressé, a magyar irodalom *zar és unalmas, és hogy egy könyv volt, amit tetszett neki Mikszáth Kálmántól a Rokonok(!!!!).
A csúcs az volt, amikor a Szózat került szóba, ő pedig Kölcsey Husztjának utolsó versszakát kezdte el szavalni.
Utolsó, sok dologban egyetértek veled, de azért bele tudok kötni.
Lehet, hogy van valamennyi kisebbségi komplexusom, és tényleg hajlamos vagyok arra, hogy a "nagyokat" majmoljam, és az általam tisztelt emberek véleményét szajkózzam, de azért nem vagyok teljesen vélemény nélküli.
Pl: engem Jókaival, és Babitscsal a világból ki lehet kergetni, és nem fogom őket olvasni, csak azért, mert elismertek. De ettől még nem mondom rájuk, hogy béna, mert nincs akkora tudásom, hogy ezt mondhassam.
Jane Austen-t se szerette mindenki, sőt Mark Twain és Charlotte Bronte kifejezetten utálta, de ők letettek valamit az asztalra az irodalom terén.
Teljesen máshogy jön nekem le, hogy ha egy irodalmár kritizál egy művet, mintha egy laikus, aki érettségi óta egy könyvet se vett a kezébe.
Engem elsősorban nem az eltérő vélemény zavar, hanem ha egy sarkos vélemény mögött nincs tudás, és az embernek fogalma sincs arról, hogy mit kritizál.
Az én szememben teljesen más az, hogyha valaki megnézett 10 musicalt, és kimondja, hogy utálom a musicaleket, mintha valaki azért mondja, mert "feminimnek" tartja, holott egyet sem látott még.
Tudok magamon röhögni, és szeretem a paródiákat és a kritikákat is. De nem mindegy, hogy valaki olyasmit figuráz ki/kritizál, amihez azért ért, vagy azt kritizál, amiről csak felszínes ismeretei vannak.
A barátomnál nem a beszűkültsége zavar, hanem, hogy "nem marad a saját területén". Mindenféle háttérismeret nélkül olyanokat tud mondani, amiről lerí, hogy fogalma sincs, miről beszél.
Hogy amikor nagy büszkén mondja, hogy ő az IMDB-s értékelésnél hetes alatti filmet nem néz meg, de nem olvas filmkritikákat, egy filmkritikust se tudna megnevezni. Pedig sok olyan film van, ami közönségkedvenc, de a kritikusok úgy lehúzzák, mint a pinty.
Tökéletes példa, ha nézünk egy angol sorozatot, ami tele van az angol történelemre vagy irodalomra vonatkozó utalásokkal (pl: Oscar Wilde homoszexualitása, 1984-85-ös bányászsztrájk) én nagyon élvezem, és jókat röhögök rajta, mert engem ez érdekel, és tudom miről van szó, ő viszont végigüli az egészet, és utána elmondja, hogy milyen rossz volt.
Vagy ha nézünk egy angol nyelvű filmet, és esetleg nem találtunk hozzá feliratot, akkor felirat nélkül nézzük. Én nagyon koncentrálok arra, hogy megértsem, a legnagyobb részét meg is értem, ő viszont a felénél mondja, hogy ez pocsék, és kapcsoljuk ki. Pedig tudom, hogy azért mondja, mert nem érti.
Én magamat elég beszűkült embernek tartom, viszont ha érdekel egy téma, akkor totálisan beleásom magamat, és addig nem nyugszom, amíg mindent el nem olvasok róla, ami a kezem ügyébe akad. És annyi ismeretet gyűjtöttem össze, hogy még véleményt se merek fogalmazni róla, mert tudom, hogy a tudásom nem elég nagy ahhoz, hogy legyen véleményem, és még lenne bőven mit tanulnom.
Ezért idegesít, ha valaki kevés ismerettel kimond valamit, ami vagy igaz, vagy nem.
válasza:"Teljesen máshogy jön nekem le, hogy ha egy irodalmár kritizál egy művet, mintha egy laikus, aki érettségi óta egy könyvet se vett a kezébe."
Ez baj. Egy irodalmár se több másoknál, nem ér többet a szava sem. Ha nem így lenne, a legnagyobb fércművet is lehetne védeni azzal, hogy a közönség buta, ostoba, nem érti, azért nem népszerű. És ez gyakran meg is történik, főleg a kortárs irodalommal. Szerintem bárkit szabad és kell is kritizálni. Még írók is nagyon eltérő véleménnyel vannak egymásról. Ha jól emlékszem, Nabokov nevezte Dosztojevszkijt az értelmiség szappanopera-írójának. Értem, mire gondol, és én például teljesen egyetértek vele. Nekem a Monte Cristo grófja sokkal többet ér, mint a Bűn és bűnhődés, mert hasonló témát esztétikailag sokkal jobban kidolgozva mutat be. Dosztojevszkijnél viszont azt látom, hogy csak jönnek belőle a nagy érzelmek, de a komolyabb átgondoltság és rend hiányzik. Az esztéták és a kritikusok többsége valószínűleg megkövezne ezért, mert nekik Dumas ponyva, meg kalandíró, hogy jön ő a világirodalom egyik legnagyobbikához. Engem meg nem izgat a sznob véleményük, szerintem ők látják rosszul. Nem szeretnék olyan világban élni, ahol senki nem mer megkérdőjelezni semmit, még ha esetleg téved is.
"Az én szememben teljesen más az, hogyha valaki megnézett 10 musicalt, és kimondja, hogy utálom a musicaleket, mintha valaki azért mondja, mert "feminimnek" tartja, holott egyet sem látott még."
Ez jogos.
"Mindenféle háttérismeret nélkül olyanokat tud mondani, amiről lerí, hogy fogalma sincs, miről beszél."
Lehet, hogy annyit látott/olvasott az adott dologból, ami neki elég volt a véleményéhez. Lehet, hogy téved, és ha jobban beleásná magát, megváltozna a véleménye, de hát nem olvashat el/nézhet meg mindenki mindent, annyi ideje az istennek sincs. Válogatni kell. Én például elég sok filmet láttam ahhoz, hogy általában maximum fél óra, de legtöbbször pár perc alapján el tudjam dönteni egy filmről, hogy érdemes-e tovább nézni. Előfordulhat, hogy ezerből egyszer tévedek, de ez akkor is jó arány, ha nem pocsékolom el az időm 999 átlagos vagy pocsék filmre. Egyébként nem jelez jót, amikor az ember másokat akar megváltoztatni. Remélem, ebből kinősz előbb-utóbb.
"Hogy amikor nagy büszkén mondja, hogy ő az IMDB-s értékelésnél hetes alatti filmet nem néz meg, de nem olvas filmkritikákat, egy filmkritikust se tudna megnevezni."
Ez megint ugyanaz a téma. Válogatni kell, nem nézhetsz meg mindent. Persze az IMDb nem szentírás, néha iszonyat aljadék filmeket pontoznak magasan, máskor igazi remekműveket nagyon alul, de általában tényleg jelent valamit a 7-es értékelés. Én is azokat a filmeket szoktam megnézni, amik ezt elérik, vagy a közelében vannak, és érdekesnek tűnnek. Kivételt csak akkor teszek, ha valami nagyon érdekesnek tűnik a műfaj, a sztori vagy bármi más miatt. A filmkritikusok, filmelemzők szavára meg megint nem kell túlzottan adni. Bergman mondta: "Áthidalhatatlan szakadék választ el magyarázóimtól."
"Pedig sok olyan film van, ami közönségkedvenc, de a kritikusok úgy lehúzzák, mint a pinty."
Épp ezért én se adnék túlzottan a szavukra. Bár némelyiküknek vannak jó meglátásai, néha érdemes őket elolvasni, de én például a Filmvilág legtöbb sznob kritikusától a világból is ki tudnék futni. Szeretem, ha egy kritikusnak van esze, de csak akkor, ha képes a földön járni, és hétköznapian, de érzékletesen megfogalmazni, amit gondol.
"Tökéletes példa, ha nézünk egy angol sorozatot, ami tele van az angol történelemre vagy irodalomra vonatkozó utalásokkal (pl: Oscar Wilde homoszexualitása, 1984-85-ös bányászsztrájk) én nagyon élvezem, és jókat röhögök rajta, mert engem ez érdekel, és tudom miről van szó, ő viszont végigüli az egészet, és utána elmondja, hogy milyen rossz volt."
Hát, lehet, hogy az ilyen sorozat poén annak, aki érti az utalásokat, de én se tartanám túl nagyra, ha egy film vagy sorozat folyamatosan háttérismeretekre építené a humorát. Jó filmeknek azokat tartom, amiket az átlagember is tud élvezni, viszont aki kicsit agyalósabb, az is megtalálja benne a magáét.
"És annyi ismeretet gyűjtöttem össze, hogy még véleményt se merek fogalmazni róla, mert tudom, hogy a tudásom nem elég nagy ahhoz, hogy legyen véleményem, és még lenne bőven mit tanulnom."
Szerintem nem kell annyi ismeret, hogy véleményt mondj. Én például rosszul vagyok az értelmiségi humornak attól a fajtájától, ami egyáltalán nem vicces, de mondják, hogy ehhez műveltség kell, meg szellemileg felnőni. Gyakran értem egyébként ilyen esetekben, amiről éppen szó van, de attól még nem lesz viccesebb.
Egyébként meg a legjobb módszer az, hogy ha tetszik egy film vagy könyv, akkor elmondod a barátodnak, hogy szerinted miről szól, neked mit mond. Úgy már lehet, hogy jobban felkelted az érdeklődését, mintha azzal jönnél, hogy ez jó, mert XY kritikus vagy esztéta azt mondta. Vagy éppen nem ezzel érvelsz, de valójában belül ez mozgat. Szerintem felejtsd el a tekintélyeket. Az a lényeg, hogy a mű neked mit mond...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!