Rámdudált egy pasi az utcán, rámosolyogtam, a barátom meg kiakadt és szakítással fenyegetőzik. Normális?

Az útszéliekre szoktak rádudálni, szerintem az egyik legprimitívebb szokás.

Engem nem is az zavart volna, hogy rámosolyogsz, hanem inkább az, hogy ez neked még be is jön.

Bár ennyire nem akadtam volna ki azért rosszul esett volna és talán ki is ábrándulok valamennyire.

Tudod..le kellett volna inteni a pasit aki dudált és gyorsan bepattani mellé a kocsiba

Elég ostoba vagy..megaláztad nyíltan és még te vagy megsértödve.

Nem normális, hogy így kikelt magából, de szerintem az sem, hogy visszamosolyogtál.

Én valahogy nem tudok mosolyogni azokra akik rám dudálnak, meg fütyülnek, meg beszólogatnak. Az cseppet sem befolyásolja a helyzetet, hogy netán még helyes is volt a pasi.

Én is szoktam emberekre mosolyogni, volt már olyan hogy egy srác a buszon kinézett magának és ráadásul 1 héten keresztül mindketten ugyanazon utaztunk, a végén már mosolyogtam rá, kvázi flörtöltem, bár annak azért ez kicsit erős. Na de nem a párom előtt.. MEg aztán le is szoktam arról, hogy azzal a bsszal járjak mert el akartam kerülni a kellemetlen szituációt, hogy netán randira hívna..

Jól esett, bóknak vettem, de az ilyen fütyülgetős, dudálgatós dolgokon mindig csak pofákat vágok.