Érdemes még akkor is küzdeni egy lányért, ha megaláz?

És az összes barátja/barátnője/rokona ellenem van? Lenéznek, mert nem értenek meg? Hülyének tartanak, mert hiszek valamiben (a lányban, és a kapcsolatunkban)? És már a kiszemelt lány is hülyének tart (haverok/barátnők befolyásoló ereje miatt, főként), nem hallgat rám. Nagyon sokféleképp próbáltam Neki a dolgokat megmagyarázni, szenvedélyesen, higgadtan, erőszakosan, akárhányféleképp csak lehet, de nagyon ostoba módon viselkedik. Gyerekesen. Mondjuk 15 éves lesz nemsoká, lehet ennek is van köze hozzá, csak az a gond, hogy én nagyon szeretem, vagy már inkább csak szerettem, mert szerintem az a sok sz*r amit hozzámvágott, amit okozott az utóbbi időben már túlmegy minden határon. Sosem volt ilyen megaláztatásban részem, és sosem kaptam olyan szavakat, durva cselekedeteket attól, akit a legjobban szeretek, mint Tőle. Szóba sem áll velem már. Igazából veszettmód kitartó vagyok, és akaratom is erős, személyiségem is (talán túlságosan is), de én még lyet nem tapasztaltam, hogy ennyire ne lehessen hatni egy lányra (pedig régebben nagyon is lehetett rá).

És igazából most már olyan hatalmas düh van bennem irányában, hogy legszívesebben ártanék neki, mert már több a soknál, amit csinál...

Pedig nagyon szeretem, de már annyira összetört, hogy hiába szeretem a világon mindenkinél jobban, már szinte rettegek tőle, vagyis nem tőle, hanem hogy milyen bántással áll elő...

Egyszerűen úgy érzem, ezt már képtelenség megoldani. Beleadok apait, anyait, hogy bizonyítsak, de csak tovább romlik a helyzet, minél jobban próbálom megoldani, annál jobban rosszabbra fordul az egész. Nem sírtam fickóként egész életemben ennyit, mint Miatta..