Szerintetek érdemes vele maradnom?

Azt sem tudom hol kezdjem. 25/L vagyok és 4 éve vagyok kapcsolatban. Ideje lenne a lánykérésnek de én még nem vagyok felkészülve rá. Mármint a jegyességre mert nem érzem azt h ő lenne az igazi. Ezt már átbeszéltük, h én még nem akarom. Több oka is van h miért nem. Írni akartam egy pró és kontra listát, de sokkal hosszabb volt a kontra. Tehát mellette szól h szeret engem. Szereti a gyerekelet és tud is bánni velük, remek apa lenne. Jó vele a szex (mármint ha van és nem utasít el,akkor havonta kb 4szer) Hát ennyi. Ellene: egy szerencsétlen. Eltartani sem tudna míg GYESen vagyok. Kihasznál több szempontból is. Állandóan veszekszünk. Megváltoztam miatta: megalázkodok neki, mindent úgy csinálok ahogy mondd h ne legyen vita, de még is van. Elhitette h ez az én hibám mert én mindent másképpen/más szemszögből látok ami igaz is, csak nem fogadja el. Sakkban tart, mert nem tud visszamenni a szüleihez meg sehová ha szakítunk, ráadásul 50%os levonása van a fizujából kb még szeptemberig. Neki kinullázódik minden tartozása nekem meg: diákhitel,személyi kölcsön,folyószlahitel, hitelkártya, provident kölcsön és ez mind 4 év alatt. Csak én érzem ezt igazságtalannak? Ja meg még megmondta a kapcsolatunk elején (tiszta korrekt módon) h ha elhagyom akkor öngyilkos lesz. Nincs senkije. De még barátai sem. Akik vannak azok mind miattam vannak. Nehéz elviselni a nagyképű természetét. Ráadásul már kezdem megutálni is. A folyamatos megalázkodásaim mind egy-egy tüske marad bennem. De ideje lenne már megházasodni is. A szüliem se fiatalok. De én nem akarok minden nap így élni. Megváltozni nem fog. Várjak szeptemberig, esélyt adva neki hátha új életet kezdene? Mert így nem akarom kirakni az utcára... Engem nem érdekelnek a hitelek sem. Sőt, másik férfi sem! Csak nyugodtan akarok élni. Lehet magányra vagyok teremtve? Köszönöm h elolvastátok! Várom a véleményeket, kérdéseket!