Ha már volt szex, hülyeség azt mondani, hogy ne legyen?

ha ezt nem tudod vele megbeszélni, akkor nem is érdemes vele lenned.

de ha már elején erőltette, nem fogja hagyni, hogy most ne legyen. szerintem meg fogod bánni, hogy engedted neki, de ne legyen igazam! csak tanulj belőle!

Én a helyedben elmondanám neki ezt. Hogy mivel ez volt az első, kicsit megviselt, szeretnéd és szereted őt, de lassabban... Esetleg kérd meg, hogy tanítson, segítsen feloldani a görcseidet.

Anno én is hasonló szituban voltam, bár nekem nem könyörgött a srác, csak kitartó volt. Mostani eszemmel lehet azt mondanám, hogy vártam volna, "nem vetem magam a karjaiba" néhány randi után, de sokáig együtt voltunk, sokat tanultunk egymástól. Én simán közöltem vele, hogy attól, hogy egyszer lefeküdtünk, nem tűnnek el varázsütésre a gátlásaim, szóval lesz szíves oldogatni őket kicsit lassabban. Bejött. :)

A lényeg, hogy te jól érezd magad, mert ha most nem, később sokkal nehezebb lesz megszeretned a szexualitást. Ezt neki is meg kell értenie. :)

25N

Át tudom érezni a helyzetedet. Én anno 5 hét után feküdtem le a barátommal, és én is azt éreztem, hogy nem vagyok még felkészülve rá (én is szűz voltam).

Ő persze nem erőltette, de tudtam, hogy már szeretné - egyébként előttem minden barátnőjével mindjárt az első alkalommal lefeküdt, neki az volt a normális, úgymond azt szokta meg. Ennek ellenére kivárta, pedig gyakran aludtunk együtt, és ez gyakran kellemetlen, fájdalmas volt neki...

Nos, és aztán én is belementem, mert szerettem volna, ha neki jó lenne, viszont később én is azt éreztem, hogy ez még túl korai, és hogy nem vagyunk egymáshoz olyan közelségben lelkileg, mint amennyire szerintem egy ilyen testi érintkezéshez kellene. Ezt elmondtam neki, megértette. Neki természetesen más volt a véleménye ezzel kapcsolatban, de meg tudtunk egyezni. Igyekeztünk inkább beszélgetni, élvezni egymás társaságát - viszont a szexualitást sem mellőztük, mert bár nekem akkor nem volt szükségem rá, tudtam, hogy ez kell ahhoz, hogy normálisan működjön minden köztünk... hiszen a kompromisszum nem arról szól, hogy minden úgy lesz, ahogyan én akarom.

Azóta is kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, boldogok vagyunk. Tehát ha ezt érzed, azt mindenképpen mondd el neki, magyarázd el, hogy szeretnél vele lenni, jól érzed magad vele, de magadban helyre kell raknod néhány dolgot, amihez a türelmére és a támogatására van szükséged.

Ha szeret, akkor biztosan elfogadja majd, ha nehezen is... és segít feloldani ezt a gátlást benned. :)

Egy kapcsolat csak úgy működhet igazán, ha a felek kölcsönösen megbíznak egymásban. Sok sikert hozzá!