Mit tegyek, ha anyám nem fogadja el a barátnőmet?

Nézd, ne vedd magadra, de nagyon úgy tűnik, hogy anyuci pici fia vagy, aki sose fog felnőni és soha egy r**** se lesz jó neki...

Szerintem itt az ideje, hogy elkezd a saját életed élni és jót tenne neked is és valószínű a kapcsolatodnak is, ha összeköltöznétek. És ha 1-2 év múlva szakítotok, akkor mi van? Maximum visszaköltözöl vagy talán akkor egyedül is fenn tudsz tartani egy kis garzont. De szerintem itt az ideje, hogy a saját életed építsd ki.

Amúgy meg igen nagy az esélye, hogy a következő csajod se fogja bírni anyukád, mert ő is elmar tőle.

Szia!

A kérdés szerintem az, hogy mikor érsz meg arra, hogy kiállj magadért és a választásodért - illetve a jogodért, hogy saját véleményed lehessen. Mert a feltett kérdésed alapján még nem "nőttél fel". Mi köze anyudnak ahhoz, hogy kivel mennyi időt töltesz el az életedből. Miért érzed úgy, hogy elszámolással tartozol neki?

Ha fontos a barátnőd, akkor vállalnod kell őt is, és magadat is, mert egy idő után - ha ő egy érett huszonéves -, nem fog neki tetszeni, hogy anyu véleménye mérvadóbb, mint ő és a kapcsolatotok.

És ha nem maradtok esetleg együtt, akkor lesz majd más párod, de ott is felnőttként, önálló férfiként kell jelen lenned, köldökzsinór nélkül.

Ne haragudj, ha nem voltam túl diplomatikus, elhiszem, hogy nem könnyű hirtelen máshogy szemlélni a világodat, mit amit megszoktál - meg talán kényelmes is, de azt kell átgondolnod, hogy valójában melyikre is vágysz inkább: Anyukádtól kapott élethosszig tartó kiszolgálására, cserébe az önálló döntésekről való lemondásra, vagy az önálló felnőtt létre, amikor lehet, hogy nem midig alakul minden könnyen, de elmondhatod, hogy a saját kezedben van az életed.