Ilyen elfucserált helyzetben is csak én vagyok, ugye? 21L

Jó ideje, olyan 1,5 éve elégé odavagyok egy fiúért. Volt egy időszakom, mikor ez tompult, ha kis időre egy másik srác belépett a képbe, de aztán mindig 'nála' kötöttem ki.

Róla tudni kell, hogy van csaja, de nagyon vonzom őt, ha nem lenne a csaja állítása szerint, akkor más lenne a helyzet. Nem igazán titkolja, hogy odavan értem, mint nőért. Szerintem ez nem feltétlen merül ki szexuális vonzalomban, de ott a csaja. :/

Ki&@$zott, $z@r helyzet az egész.

Ha meglátom, érzem, hogy elvesztem a józan eszem, a gyomrom kavarog, a szívem kalimpál és tiszta hülyének érzem magam...:

Mindig ott lebeg előttem a hátha...

Mert ha annyira szeretné, nem vakarózna rajtam (is).

Magamban lezártam nemrég, de mindig, újra és újra csak rá tudok gondolni. Ez már sosem fog elmúlani. :(

Persze előtte tartom, még akkor is ha közeledik felém.

Mert van, hogy nem szexuális töltetű az érdeklődése rólam, és olyankor nem tudom, hogy puhatolózik e, vagy csak az egóját fényesíti.

Nemrég ki is osztottam picit, ami nem jól esett neki, de akkor nem érdekelt. Gondolom, hogy megbántottam, mert olyasmiket mondtam neki, amit még állítólag soha senki. De rászolgált. Már hamarabb kellett volna, csak nem mertem őszinte lenni, bár végül így is békésen váltunk el.

Nem vagyunk barátok se, nem baráti szándékkal spanolt. De viszont szexelni se merne, persze a szája nagy (nem, mintha belemennék, nálam barát+párkapcsolat=szex, más felállás nincs)

Mi a fenét akar az ilyen akkor?

U.i.: Próbáltam vele megbeszélni, de megkerülte a dolgot. Aztán persze jött a bűnbánat.

Nem értem az ilyet, azt hittem egyhullámhosszon vagyunk, de ez a viselkedés amit produkál, érthetetlen.