Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rettegek a párkapcsolatoktól, mit tegyek? Más is így van vele?
most is volt egy személy akivel biztos vagyok benne,hogy minden nagyon jól működne,egy éve nagyon jóban vagyunk,többet akart tőlem,nagy nehezen azt mondtam,hogy oké,de már másnap elfogott a rosszul lét,hogy én ezt nem akarom,nem akarok kapcsolatot. pedig tudom,hogy rendes,és kedvelem is. de egyszerűen rettegek,valami furcsa szorongás fog el. nem akarom kimondani soha többé,hogy kapcsolatban vagyok valakivel,mert szörnyű érzés.
igen több évig szerelmes voltam,aztán nem úgy alakultak a dolgaink,a srác eléggé összetörte a lelkemet a szavaival,sokáig nyúztuk egymást végül megcsalt és elhagyott. azóta ha új kapcsolatról van szó,nins bennem annyi energia,hogy újra kialakítsak egy olyan viszonyt,nem is tudnék már úgy szeretni,meg egyébként is mondom rossz érzés belegondolni is. mondjuk már javult a helyzet mert első egy évben sírógörcsin voltak ha más pasi ért hozzám.
Megint én vagyok, a #6-os.:)
14 éves koromtol 16 éves koromig egy fiút szerettem, az volt az első szerelem az életemben, aztán egyszer csak eltűnt a fiú az életemből (messze lakott tőlem, igy neten tartottuk a kapcsolatot). Egyszerre volt a báttyám (amikor hülyültünk), az apám (amikor kedveskedett nekem) és a legjobb barátom (amikor vigasztalt). Ezért érezhettem a lelkitársamnak. Aztán letörölte magát, és nem is tudtunk beszélni semmiről előtte. Ma 18évesen ugyan annyira fáj, mint pár éve. Hiányzik, hogy hajnalig beszéljünk, hogy tanácsot adjon és hogy vígasztaljon. Nem kérném hogy randizzunk, megelégednék azzal, ha mellettem állna..
6-os , nekem meg az történt,hogy a szakítás után és miután megcsalt rá két hónapra újra keresett,hogy soha többet nem fog olyan lányt találni mint én...nem bocsájtotta meg neki és nem is válaszoltam neki egy keresésére sem.. aki olyat képes volt tenni,hogy egyik napról a másikra kisétáljon az életemből az szerintem felejtsen is el örökre.
Emiatt is van az lehet,hogy rosszul vagyok a kapcsolatokról,mert megtanultam azt,hogy semmit sem ér az az idő amit valakivel együtt töltesz hiszen egyszer majd gondol egyet és úgy kilép mintha soha nem is lettetek volna együtt. És megteheti,mert miért ne tehetné meg..főleg a mai világban amikor minden és mindenki eladó...:(
Ez így nehéz helyzet, bár én is kicsit hasonlóan vagyok...
Az nem igaz, hogy semmit nem ér az együtt töltött idő, mert az igenis sokat ér. A baj az, hogy ezt az esetleges szakítás fájdalma sokszor teljesen eltörli :(((
De nekem ez az egész kicsit fura, nem vagyok már annyira mai csirke, volt már néhány férfi az életemben, de mi sose mondtuk, hogy ez akkor most kapcsolat. Egyszerűen csak ismerkedtünk, sokat beszélgettünk, jól éreztük magunkat együtt, aztán egyszer csak több lett... Volt akivel csak lazább (bár hosszú) kapcsolat alakult ki, és volt akivel komolyabb. De sose mondtuk, hogy most járunk, vagy ilyesmi. A többséggel nem is tudnám megmondani mikor kezdődött a kapcsolat, ha csak nem az első csóktól számítom...
Próbálj meg ne rettegni ennyire, de ugyanakkor nem is fejest ugrani valami komolyabba, csak szépen lassan haladj, aztán meglátod hogyan alakulnak az érzéseid, illetve közben valamennyire megismered a másikat is. Aba úgy én se mennék bele, még így 30 évesen se, ha egy pasi azt mondaná második találkán, hogy ő komoly kapcsolatot akar, próbáljuk meg... Nem, mindennek megvan az ideje, előbb ismerjük meg kicsit egymást, aztán majd elválik, hogy mi lesz. Ha összejövünk, akkor pedig nem szabad teljesen beleélni magunkat semmibe, legalábbis eleinte biztosan nem, mert akkor nem fogunk (akkorát) csalódni. De egy próbát megér, hátha...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!