Ti odaköltöznétek a barátotokhoz abban az esetben, ha?

Én meg azt mondom, hogy ha igy gondolkodik akkor ő nem szeret téged! Nem tud elszakadni anyukájátol!

Persze nagy könyebbség az elején ez. Igy hogy külön mérők vannak, külön bejárat. Részben önállóságot ad. Sokan örülnének igen.

Mi együtt laktunk anyósékkal.Hogy is mondjam? Nagyobb a szeretet amiota nem velük lakunk.

Most az én anyukámmal élünk.

Udvarrol különbejárat. Külön háztartás, külön gáz, villany mérő, a viz 2/3-1/3-ad. Szerintrm személyfüggő, hogy mennyire akarnak beleszolni. Meddig segitség és mikor teher már.

Ott 5 évet laktunk, itt 25. éve.

Ha nem ismered őket gáz!

Ki kell probálni. Engem a párod hozzáállása aggaszt leginkább!

#2

Kissé képmutató vagy, nem? Ő nem tud elszakadni az anyukájától, egy mondattal később meg írod, hogy pontosan ugyanilyen szituációban vagy, csak épp a te szüleidnél laktok.

Ez nem szeretlek, vagy nem szeretlek kérdése. Ha úgy ismered a szüleit, hogy beleszólnának az életetekbe, vagy pont hogy nem ismered őket, vagy úgy érzed, neked ez kevés személyes térnek, akkor nem kell belemenni.

Ha a barátod az alapján teszi mérlegre a kapcsolatotokat, az érzéseidet iránta, hogy akarsz-e a szüleivel egy lakásban élni, akkor ott már problémák vannak. Pláne hogy így megzsarol, hogy vagy odaköltözöl, vagy lehet, vége a kapcsolatotoknak.

Nem tudom, hogy álltok anyagilag, mindketten dolgoztok-e, mert ha igen (és igazából így érné meg összeköltözni), akkor próbáljatok keresni kezdetnek egy olcsóbb albérletet.

Az én szüleim háza is két szintes, ők is felajánlották, hogy költözzünk oda, de tudom, hogy apukám és a férjem nehezen jönnének ki, meg amúgy is jobb, ha nem vagyunk egymás nyakában, úgyhogy mi sem költöztünk oda. Pedig nagyon szeretem a szüleimet, de jobb így.

Persze, mindenki aki csuklóból nyomja, hogy ő sosem költözne egy ilyen szituációba az gondolom saját pénzén lakást vásárolt (mert az azért nem ér, ha kapott egyet az ősöktől, úgy könnyű a kompromisszum mentes élet), vagy gond nélkül fizeti az albérlet rá eső részét igaz?

Vagy az elutasítók nagy többsége még tanul, és fogalma sincs, hogy mennyire könnyű vagy nehéz a saját élet megteremtése.

kérdező: nem lehet megmondani, hogy mennyire szólnának bele. Én éltem így egy lánnyal az ő szüleinél, és teljesen korrekt volt a szituáció, nem voltak semmivel rosszabbak, mintha a szomszédban egy idős, néha dumálni akaró házaspár lakott volna, persze kellett udvariaskodni egy sort, de alapjában véve nem jártak fel, nem szóltak bele az életünkbe. Volt olyan párom akivel még a szülei által adott lakásba sem voltam hajlandó beköltözni, inkább albérletbe mentünk, mert ott meg olyanok voltak a szülők, hogy simán megjelentek volna reggel 10-kor a bevásárlással, mama kitakarított volna, és mindenbe, szó szerint mindenbe beleszóltak. Az emberek különbözőek.

#4-es én lehet képmutato vagyok, de következő mondatom az ez:

" Persze nagy könyebbség az elején ez"

Amugy meg ha kötekedni akarsz elöbb kelljél fel kisbarátom. Azután probáld meg értelmezni az egészet!

Ő az anyjáéknál AKAR lakni és, ráadásul gusztustakanul beszologat a lánynak, mint most te nekem.

Nyilván jobb a helyzetünk, mert tudunk a helyek közt válogatni. 5 év után eljöttünk anyosoméktól. Udvaros házban Teljesen önállo lakrészben, teljesen önálloan kezdtünk el élni. Nem kellett anyuci szoknyáján élnem.

De elég szánalmas vagy hogy velem foglalkozol! Rossz napra és rossz lóra tettél! A kérdezőnek kellene inkább tanácsot adnod!

De nem vivok tovább szellemi párbajt fegyvertelennel!