Vajon miért nem kellek egy fiúnak sem? Bennem lenne a hiba?

Nem vagyok elviselhetetlen, még túlságosan is megértő vagyok, őszinte vagyok, nem vagyok bunkó, de valamiért még is taszítom az embereket. Volt egy fiú aki nem akart velem találkozni mindennap, elfogadtam, de amikor hívtam telefonon fel se vette a telefont, ilyenkor az volt a kifogása hogy nem vette észre. Ő volt úgy hogy napokig nem keresett. Szakítottam vele.

Volt egy másik fiú is. Jól elvoltunk habár különböztünk is egymástól. Ő cigizett, én nem. Tudta hogy társaságban nehezebben feloldódó típus vagyok, ennek ellenére mégis amikor találkoztam a barátaival utána nem keresett, de amikor én kerestem se vette fel a telefont. Habár a barátai sem voltak éppen a legkedvesebbek velem, hülye kérdéseket tettek fel amikre nem volt kedvem válaszolni, mint ha gúnyolódni akartak volna rajtam.

A külsőmmel szerintem nincs gond, tőlem csúnyábbaknak is akad párjuk. Csak nem értem nekem miért nem? Félek hogy vénkisasszony maradok, aki még csak 24 éves létére a szexet sem próbálta ki soha. Már gondolkodtam az öngyilkosságon is csak nem volt bátorságom hozzá.

Annyira depis vagyok, ki sem mozdulok itthonról. Most könnyű írni hogy legyek bátrabb, vidámabb, de nem megy.