Szerintetek elég ok az a szakításra, hogy a lassan 25 éves pasitok nem végezte el a 3 éves főiskolát 6 év alatt sem?

"Ha szereted azért szeresd, aki.. Nem pedig azért, amit csinál.."

Nem tudom, nincsen nálam a bölcsek köve, de én úgy érzem, hogy azt, hogy "ki vagyok", leginkább a tetteimből mérhető le, abból, hogy hogyan élek.

"Ja és majd ő eldönti, hogy mit kezd magával.."

Ebben tökéletesen igazad van, ezt mindenki csak maga tudja eldönteni, mint ahogy akarni sem akarhat helyette más.

Szerintem alapvetően a kérdező is éppen abból a szempontból vizsgálja a kérdést, hogy ő maga mit kezdjen magával. Mert nyilván az ő további élete szempontjából is van jelentősége annak, hogy marad-e így ezzel a férfival, rádob-e még éveket az életéből egy olyan kapcsolatra, ami esetleg nem olyan irányba halad, amerre szeretné, meg történetesen olyan irányba sem, mint a férfi szeretné ("hiába mondja, hogy szeretne összeköltözni, nincs rá lehetőség...), mégpedig lehet, hogy azért nem, mert a férfinak nincsenek határozott céljai, vagy ha vannak, nem tesz eleget értük).

(Mondjuk a kérdésben szereplő információ igazából nem is elég ennek a megítéléshez - az sem derül ki, hogy ez valami nagyon nehéz mérnöki kar, vagy valami könnyebb fősuli, meg az sem, hogy a kérdező dolgozik-e, ő elő tudná-e teremteni egy közös albérlet fenntartásához szükséges pénzt, vagy ez még neki is a jövő zenéje.

nem elég ok,ő biztos az a kényelmes fajta :D ott tengeni lengeni kényelmesebb,elhiszem,átérzem.

de egyszer fel kell nőni,de azt nem egy pinás miatt tegye senki,hanem önmagáért,mert lépni kell.

aki 25 évese családod vállal az meg magára vessen mint a szegény paraszt :DDDD

#11: ha tudná az ember, h érdemes-e éveket pazarolni vkire, akkor sima ügy lenne az egész élet, nem gondolod? Ez egy kiba**ott szerencsejáték, sose tudni, h miből lesz a cserebogár, mikor változik az ember. Ismerek olyan srácot, aki pl. szakítás után tért észhez, elkezdett tanulni rendesen, melózik mellette mint állat, hihetetlen pálforduláson ment keresztül, csak lesek, h mi történt, mondja, h észhez tért, ehhez a szakítás kellett neki. Hát én pl. nála örülök, h szakított, mert amúgy maradt volna az a les**rom alak, aki volt.

Lehet, h a kérdező is, ha szakít az illetővel, akkor változáson megy keresztül, de lehet, h ezután a változás után ő többet nem fog nála esélyt kapni, talál mást, de az is lehet, h később mikor már minden rendben újra egymás mellett lesznek, és közösen tervezik az életüket, nem látom még én se a jövőt sajnos. :)

Őszintén megmondom , hogy engem zavarna a dolog. Ha én dolgoznék, ő meg 6. éve csak tanulna és emellett nem dolgozna. Írtad, hogy az összeköltözés még csak tervben van, tehát akkor most a szüleivel él még? Azt hiszem, hogy ez is zavarna. 25 évesen én már szeretnék némileg előrébb lenni az életemben. Az még oké hogyha a 3 éves fősulit esetleg 4 év alatt végezné el, de hogy 6 év alatt sem megy, úgy hogy mellette semmi mást sem csinál? Szakítani így rögtön nem szakítanék, először határozottan elbeszélgetnék vele erről. Vagy végezzen el tanfolyamot gyorsan, vagy menjen el dolgozni(bár én ezt már hamarabb megmondtam volna neki), mert így nem léptek egyről a kettőre...

De ez csak az én véleményem.