Nincs igazam? És abban hogy ez a kapcsolatunk rovására megy?

Röviden a történet:

Párommal több mint fél éve vagyunk együtt.Minden fényes volt addig amíg a munkája miatt nem kellett több napig távol legyen.

Aztán váltott,kamionos lett.Szerencsére csak kb heti 4-5 napot van távol.DE!Amikor itthon is van a főnöke folyton a nyakán lóg, szombaton lett volna egy kis időnk egymásra, -amikor a szünetét kellett volna tartsa-úgy hogy egész éjjel vezetett- és nem telt el kb 3 óra,már csörgött a telefon,főnöke kérdezte:alszol?ok,akkor várlak itt a kamionnál.

Kellett mennie megjavítani.

Egész nap ott volt,este hazajött, korom fekete volt mindene,jó pár napig alig tudta lemosni teljesen.

Azután ugye újra ment az áruval.

Most utoljára betelt a pohár,mikor itthon szabadnapja lehetett volna, megint kellett javítsa, lefesse stb.Egész nap nem evett-ami a legjobban kiborít, így is alig áll a lábán,vékonyka, hát még így.

Fel vagyok háborodva azon,hogy miért ő kell JAVÍTSA a járműt,miközben ő SOFŐRNEK volt felvéve?

Egy iskolában sem a tanár dolga megjavítani az eltört táblát.

Féltem őt nagyon.Legjobban azért,mert csak hébe-hóba eszik, szabadnapjain folyton c$esztetik, emiatt legtöbbször ideges és ez meglátszik a kapcsolatunkon is.Nincs annyi időnk egymásra, nincs türelme már hozzám sem.

Nem jogosan vagyok kiakadva?

19L