Ribi/gonosz lennék, ha ezt megcsinálnám? Nagyon akarom

Gimnázium elején lett egy legjobb barátnőm, 3 évig elválaszthatatlanok voltunk, de tényleg. Mindenhová együtt mentünk, mindent megbeszéltünk.

Csak Ő a fiúzós típus, én pedig a barátkozós... Neki mindig az alakította a baráti társaságát, hogy éppen milyen fiú fűzte. Ha vízilabdás, akkor meccsekre jártunk, a vízilabdás fiúkkal buliztunk, ha joghallgató, akkor jogász bulikba mentünk és sorolhatnám. Mindig vitt magával, hogy "ne unatkozzak" (igazából félt, hogy egyedül maradna ott). És én az ilyen helyeken feltaláltam magam, ismerkedtem, dumáltam, ezáltal az évek során rengeteg barátom lett. Vannak olyanok, akikkel tényleg csak bulizni jó, viszont azt akár napokon keresztül, másokat pedig felhívhatok akár az éjszaka közepén és 20 percen belül az ajtóban vannak. De a legjobb barátnőmnek csak én voltam, mert őt a fiúk mindig hülyítették és kihasználták, hogy jól néz ki, mellé még naiv is.

Viszont nyár végén lett egy barátja, aki 10/10-es volt külsőre és nem hülyítette, a barátnőm szúrta el azzal, hogy megcsalta 4 hónap. Ráadásul azzal a fiúval, akibe én 5 éve bele vagyok zúgva, csak engem a srác nem vett észre.

A barátságunk és az ő párkapcsolata nem számított, mert ha egy fiú elkezdi hülyíteni, akkor csak rá figyel, csak ő létezik neki. De 2 hét után ráunt a srác, addig nem is keresett engem. Utána meg már akarta, hogy elfelejtsem az egészet, a barátjához is vissza akart menni, de egyikünk sem bocsájtotta meg ez. Én azóta sokkal felszabadultabb, boldogabb vagyok, mert a mi barátságunkban mindig én voltam a "második" és nem gondoltam, hogy ennyi barátom lenne. De most, amikor ezen az időszakon keresztül mentem, rengeteget foglalkoztak velem, szinte minden délután és este volt programom, mert nem akarták, hogy egyedül legyek.

És nemrég elkezdtem beszélgetni azzal a fiúval, akit a legjobb barátnőm megcsalt... És hát van arra esély, hogy összejöjjünk, de én kicsit tartok attól, hogy mások mit gondolnának. Tudom, hogy ez nem számít, meg az én boldogságom a fontos, de akkor is.

Szerintetek?

Imádok a sráccal lenni, meg tényleg, kívülről szinte tökéletes és a modora is nagyon rendben van, csak azért ott van a lelkiismeretem...