Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi van ha már minden közhelyen túl vagyok de mégis sikertelen vagyok a párom megtalálásában?
Nem félek, nyitott vagyok, értelmes vagyok, korrekt vagyok, ismerkedem, laza vagyok, önmagam vagyok, de mégse tetszem soha éppen annak aki nekem tetszik?
És senki sem tudja megmondani miért, még a lányok sem akik elutasítanak.
Már 33 éves vagyok, úgyhogy elég régóta megy ez!
Az optimista és a pesszimista közti különbség röviden annyi, hogy az optimista mindenben a pozitív dolgot látja, a pesszimista meg mindenben a negatívat. Az nem biztos, hogy a pesszimista nem találkozik a barátaival, max a találkozás a közös siránkozásról szól.
Az összefüggésekről annyit, hogy a pszichológiában is vannak alap törvényszerűségek, amit ezzel kapcsolatban leírtam, az pl. az. Nézz utána pszichológiai könyvekben, ott is ugyanúgy meg fogod találni.
Negatív kritika: nyilván nem az olyat kell figyelembe venni, amit valaki felindulásból, vagy direkt csesztetésből mond. Hanem azt, amelyiket nyugodt hangnemben kapsz. Nem feltétlen kell ehhez 2milliós Iq-jú ember, nem csak az ő szavukra lehet adni.
A negatív kritikával meg azt tudod kezdeni, hogy máris nagyobb rálátásod van arra, hogy milyen dolgokon kellene javítanod saját magadban.
"Persze, szerinted boldogtalanabbak, azok akiknek családjuk van és barátságosak velem, mint akik társkeresőznek és negatívak velem és fél órája ismernek." - én nem ezt írtam. Nyilván te is látsz magad körül olyan kapcsolatokat vagy házasságokat, amikben a boldogság csak látszat, de a felszín alatt megy a kemény vergődés. Erre utaltam.
"És szerinted az átvert emberek mindig is érzik, hogy nem lett volna jó nekik?
Erről téged ki vagy mi győzött meg?
Meg arról az eszmédről, hogy agyból kimagyarázzák, hogy jó nekik?"
Rengeteg ilyet látni. Főleg mikor mondják is, hogy "tudtam, hogy amúgy kellett volna", stb. Egyébként erre a régi énem is élő példa. Sokszor beleestem ebbe a hibába, mire rájöttem, hogy ez máshogy működik.
""Szerinted mi az oka annak, hogy aki nem ismer személyesen, az azt írja, hogy kötöd az ebet a karóhoz, aki meg ismer, az nem mondja? "
Az, hogy most látott olyan embert először, aki gondolkodik azon amit neki mondanak, hogy vajon az igaz e, és ha igen/ha nem mi támasztja ezt alá." - Szerintem az, hogy azok az emberek, akik ismernek (nyilván nem mind, de sokra jellemző), látnak benned hibát, de nem mondják, mert félnek konfrontálódni és attól félnek, hogy megbántanak. Akik ismernek, azok nem tudnak objektív véleményt mondani, míg egy "idegen" igen.
"ebben mit látsz" című dolog, szintén pszichológiai alapdolog.
" A külsőmet, meg a hangomat, meg a mozgásomat. " - a mozgást nevezik testbeszédnek, amiből nagyon sok mindent le lehet szűrni szavak nélkül is.
Röviden a válaszok ennyik.
A konzekvencia pedig a következő, amit előző üzenetemben említettem: eddig folyamatosan igyekeztél ellentmondani nekem, szinte mindenben, szóval lényegében tolod le magadról ezt az egészet, hárítasz. Egyetlen negatív tulajdonságodat sem írtad még le (tekintsünk el a fent emlegetett pesszimizmustól és önbizalomhiánytól, mert ugye ezeket tagadtad, rendben van. De ezen kívül?) A jó dolgok, amiket az ismerőseid mondanak, egyből elfogadod, a negatívakat viszont nem. Egyet sem. Ebből pedig azt látom, hogy teljesen felesleges itt írogatnom, MERT a problémák megoldásának mindig az az első lépése, hogy felismered magát a problémát. Az első lépés. De egymagában még édeskevés. Mivel még nem tetted meg az első lépést (hogy bármit is felismerj), ebben az esetben nem tudok mit kezdeni ezzel. Ha leírnék még egy halom dolgot, azt is elleneznéd szerintem mind. Lehet, hogy valami miatt nem szimpatikus neked a stílusom, vagy amit így íráson keresztül látsz tőlem, én elfogadom. A te döntésed. Viszont olyan alapvető pszichológiai dolgokat is megkérdőjelezel, amiket nem én, hanem nálam ezerszer okosabb és fejlettebb emberek ismertek fel. Tudom milyen ez, sokáig én is fellengzős okfejtésnek, meg hókuszpókusznak hittem, egészen addig, amíg nem kerültem egy brutális krízisbe, amikor elkezdtem vakarózni, hogy de bizony bennem van a hiba, és nem másban. Akkor kezdtem el hasonló témákban tudást gyűjteni, és ráébredni olyan dolgokra, amiket azelőtt még csak nem is sejtettem. Lehet, hogy nálad is egy nagyobb krízis fog "felébreszteni". Ha szeretsz olvasni, és valóban kíváncsi vagy a problémáid gyökerére, akkor tudok neked egy halom hasznos könyvet ajánlani, amik a segítségedre lehetnek. Persze ezek olvasása közben is fontos az, hogy felismerd a benned lakó gondot. De a könyvek sokszor rávezetnek. :) Ha kérsz pár könyvről listát, azt nagyon szívesen elküldöm neked, de egyébiránt én itt a magam részéről befejeztem az okfejtést, mert a fentiek miatt nem látom értelmét, és így folytathatnánk a végtelenségig, eredmény nélkül.
egyidősek vagyunk; csak én már nem vagyok magammal ennyire elfoglalva.
tisztában vagyok a szavak jelentésével, amiket ide írtam, a többi kérdésed válaszold meg magadnak, ha szeretnéd.
bánom, hogy segíteni akartam - nem tűnt fel időben, hogy önigazolást és figyelmet keresel csak.
15
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!