Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak én futok bele mindig lelki sérült 19-25 éves srácokba? Más is van így? Srácok mi történik veletek? 19L
Elkeserítőnek érzem, hogy hiába próbálok ismerkedni és nyitott lenni, a srácokkal akikkel összeismerkedem a végén mindig az lesz hogy akár napokba vagy hetekbe nyúló türelemmel hallgatom a megtört és sérült panaszáradatokat arról hogy, senki sem szereti, senkinek sem kell, egyedül van, magányosnak érzi magát, hogy rossz élete van, és nehéz és minden szar és semmi sem jó. A legelszomorítóbb, hogy miután egy kicsit megismerem kiderül hogy tulajdonképpen sokszor a problémáinak alapja nem is olyan nagy dolog mint aminek megéli. Segítséget és figyelmet akar, tanácsot, de bármit mond az ember az nem jó. Megértem én, hogy könnyebb a "nem tudom", "nem megy" és a "nem ilyen egyszerű" megjegyzések mögé bújni és sajnáltatni magunk mással mintsem összeszedni magunkat és neki fogni mindennek minden egyes csalódás után. De ez nem megoldás.
Jellememnél fogva mindenhol próbálok segíteni ahol tudok, akár csak egy beszélgetéssel is - noha engem soha senki nem hallgat meg. De nem tudok elmenni csak úgy az emberek mellett.
Viszont.
Én is egyedül vagyok. Én is van hogy összetörök és döntésképtelen vagyok éppen ezért nem kérek sokat, csak egy a földön két lábon járó férfit akire lehet számítani. Akinek vannak elképzelései és akivel nem kell minden áldott nap lelket ápolni hogy túlélje a következő napot. Volt ilyen kapcsolatom. Nagyon leterhelő.
Tudom hogy mindenki életében vannak hullám hegyek és völgyek és én ezt meg is értem, de az a baj, hogy a "potenciális" korosztályomban a legtöbb srác lelkisérültnek titulálja magát, sokan pánikrohamoktól rettegnek, sírnak de tenni sokszor meg sem próbálnak ellene.
Szeretnék nyitott lenni, és végre találni egy párt. De amikor az ismerkedésből pszihológiai beszélgetés és tanácsadás lesz, utána már nem igazán tudok mint határozott férfire tekinteni. Ilyenkor meg én vagyok a rossz, ha barátságnál nem tudok többet nyújtani.
Más is volt már hasonló cipőben? Vagy én vonzom az ilyen eseteket?
A primitív és ítélkező buta válaszokra nem is érdemes reagálnom sem. :)
Kérdező,egyre több ilyen van sajnos,és mint említettem jómagam is az vagyok,én beismerem.És pontosan tudom,hogy amiatt lettem ilyen,mivel több száz visszautasításon vagyok túl,plusz elég sok kinevetésen,megalázáson szintén.Azonban egy jó szót,bármit egy nő sem mondott még nekem soha életemben... Pedig egy jó szívű és lelkű,értelmes srác vagyok,és aki megismer az pontosan tudja rólam ezeket.
Csak hát vannak bőven gondjaim az életben,nem szeretném felsorolni mindet,mert hosszú lenne.
#19: Lehet, hogy igazad van, és a lányok keze is benne van ebben. De abban is igazad van (és szerintem ez számít jobban), hogy neked ezekhez a nőkhöz semmi közöd. Teljesen más, ha valakivel, aki közel áll hozzád, vagy netán a párod, történik valami, és támogatod őt, mint az, hogy valaki, akivel ismerkedsz, leterhel valami ilyesmivel, és nem mondom, hogy a válladon sírja ki magát, de más nőkkel való bajaival traktál. Nem kell. Vagy azt hiszik, hogy ilyenkor a nő rohan hozzá megvigasztalni azzal, hogy vele jár?
Ezt úgy mondom egyébként, hogy férfi vagyok, ráadásul az általad leírt korosztályból, nem pedig valami unatkozó férfigyalázó feminista.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!