Vallásos lányok! Mennyire rossz egy kapcsolat, ahol a másik fél egyáltalán nem vallásos, netán ateista?

Ha tiszteletben tartja azt, hogy én viszont vallásos vagyok, és gyakorlom is a vallásom; nem próbál meg meggyőzni, nem degradál, nem viselkedik szarkasztikusan...stb., akkor nem zavar.

Mindenki abban hisz (vagy éppen nem hisz), amiben akar.

Ettől még nem lesz rossz ember a párom.

irtam ki erröl több kérdést is, de tapasztalatom az volt " elözö pasim imádkozni se tudott" .... Lányról 25 éves nagyon elmaradott faluban él, nem tul okos nem tul határozott... félárva anyukája hasonló mint ö. A pap a fö munka adó (egyházi ovi iskola) de munkakör a templomban minden kötelező éjjel nappal menni ha ugy van. Én katolikus 8 osztályos gimibe jártam.

Náluk (családban) alapkövetelmény volt hogy valaki vallásos templomba járó legyen, és bár vallásosnak tartom magam én elsö sorban vagyok fiatal és vallásos tehát ugy tartom hogy templom heti egyszer+ karácsony husvét 3napig nagyon nagy ünnepekben hétköznap is megyek de nem minden vecsernye utrenye és ha néha néha nyáron program van tulélem ha nem ugy jutok el ahogy elö van irva.

Intelligencia kérdése az egész. Sok olyan barátom volt, aki egyáltalán nem volt vallásos, kb fittyet hánytak arra, hogy én most miben hiszek vagy miben nem.

Vallásos neveltetést kaptam, de volt egy idő, amikor nem vittem túlzásba. Most sem, legalábbis szerintem. Heti 1x fél óra, amit a templomban töltök. Munka után, amikor a párom ugyanabban az időben edzésen van (még). Ő is vallásos, meg a családja, de ők inkább ilyen kirakat vallásosak, a látszat a lényeg, hogy vasárnap aztán az egész család felvonuljon a nagytemplomban. Erről is megvan a véleményem, de ez másik kávéház.

Visszatérve a kérdésre, engem soha nem zavart, hogy valaki hisz, ha hisz, akkor miben vagy hogy nem hisz. Őket sem zavarta, hogy én hiszek-e vagy sem. Elfogadás a lényeg :-)